„Könnyű” műfaj, nehéz munka
Az operett-téma a legritkább valami a világon, a közönség laikus szeme előtt talán hihetetlennek tűnik fel, de tényvaló, hogy jó történelmi tragédiát könnyebb írni, mint jó operettet [...]
– fogalmazott Harsányi Zsolt (1887–1943) író, újságíró – aki többször dolgozott együtt Bakonyival – 1917-ben a Színházi Élet hasábjain megjelent Utazás a súgólyukon túl című publicisztikájában.
Bakonyi Károly – mint oly sok operettlibrettista kollégája – nem csupán operett-szövegkönyveket írt, de kétségkívül a több száz előadást is megélt operettdarabok munkássága ékkövei. E cikkben rá szeretnék emlékezni, melyben nem kevésbé tehetséges szerzőt, Bakonyi egykori alkotótársait, Huszka Jenőt és Martos Ferencet hívom segítségül. Nos, nem kell semmiféle boszorkányságra gondolni, az idézett gondolatok forrása ugyanis nem más, mint egy, a Bakonyi halálát követő napokban, Az Est hasábjain megjelent cikk 1926-ból.
Lelkes szerzőtárs
A Nagyváradon, 1873-ban született Bakonyi a magyar operett fejlődésének egy fontos állomásán volt jelen:
ugyanis az 1902-ben bemutatott Bob hercegnek Martos Ferenccel közösen jegyezték a szövegkönyvét, Huszka Jenő pedig a zenéjét szerezte. Ez a darab pedig – azon felül, hogy kiállta az idő próbáját – az első olyan magyar operett, amelyet külföldi színpadokon is sikerrel mutattak be. A komponista így emlékezett vissza alkotótársára: „Bakonyi Károly a legjobb fiatalkori barátom volt. Sokáig együtt laktunk. Zeneakadémiai növendék koromban ő inspirált engem arra, hogy dolgozzam. Mikor a Bob herceget írtuk Martossal, ő volt az, egyik szerzőtársa, közülünk talán a leglelkesebb.”
































Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!