„Könnyű” műfaj, nehéz munka

 – fogalmazott Harsányi Zsolt (1887–1943) író, újságíró – aki többször dolgozott együtt Bakonyival – 1917-ben a Színházi Élet hasábjain megjelent Utazás a súgólyukon túl című publicisztikájában. 

Bakonyi Károly – mint oly sok operettlibrettista kollégája – nem csupán operett-szövegkönyveket írt, de kétségkívül a több száz előadást is megélt operettdarabok munkássága ékkövei. E cikkben rá szeretnék emlékezni, melyben nem kevésbé tehetséges szerzőt, Bakonyi egykori alkotótársait, Huszka Jenőt és Martos Ferencet hívom segítségül. Nos, nem kell semmiféle boszorkányságra gondolni, az idézett gondolatok forrása ugyanis nem más, mint egy, a Bakonyi halálát követő napokban, Az Est hasábjain megjelent cikk 1926-ból.

Lelkes szerzőtárs

ugyanis az 1902-ben bemutatott Bob hercegnek Martos Ferenccel közösen jegyezték a szövegkönyvét, Huszka Jenő pedig a zenéjét szerezte.  Ez a darab pedig – azon felül, hogy kiállta az idő próbáját – az első olyan magyar operett, amelyet külföldi színpadokon is sikerrel mutattak be. A komponista így emlékezett vissza alkotótársára: „Bakonyi Károly a legjobb fiatalkori barátom volt. Sokáig együtt laktunk. Zeneakadémiai növendék koromban ő inspirált engem arra, hogy dolgozzam. Mikor a Bob herceget írtuk Martossal, ő volt az, egyik szerzőtársa, közülünk talán a leglelkesebb.”

A magyarországi operett forráskatalógusában szám szerint kilenc műnél olvashatjuk a Bakonyi nevet, köztük két daljátéknál is, a János vitéznél (1904) és a Rákóczinál (1907), amelyek zeneszerzője Kacsóh Pongrác volt. Nos, a Rákóczi kevésbé ismert, de Petőfi Sándor János vitézének daljátékváltozata, amelynek verseit Heltai Jenő szerezte, még ma is népszerű. 

„A Vígszínház fennállása óta a legnagyobb anyagi sikerét a Kálmán Imre és Bakonyi Károly Tatárjárás című operettjével aratta. Még nem volt példa arra, hogy egy színdarab tizenöt előadásán egymásután elkeljenek az összes jegyek úgy, hogy a Tatárjárás eddigi előadásain, még egyszer sem nyitották ki az esti pénztárt.” 

A szerzőpáros ezt követően 1910-ben tért vissza a Vígbe Az obsitos című operettel, majd az 1914-ben, a Népoperában bemutatott Kiskirályon dolgoztak közösen. Huszkával is újra együttdolgoztak a Nemtudomka című operetten, amelynek verseit Harsányi Zsolt írta. 

Más műfajokban is otthonosan mozgott: írt katonadrámát, de elbeszélést is. Sőt, szakmai útjuk keresztezi egymást Buttykay Ákos (Buttykay az a szerző, aki a mai Nagymező utcai operettszínház megnyitására Olivia hercegnő címmel új operettet írt) zeneszerzővel is, méghozzá a Magyar Királyi Operaházban bemutatott Hamupipőke című mesejáték kapcsán, bár az előzetes reményeket nem váltotta be a mű – igaz, ebben oroszlánrésze volt a zenének. 

Bakonyi, dr. Bakonyi, merthogy jogot végzett, a magyar operett zajos sikereinek emblematikus szerzője, temetésén pedig részt vett a magyar kulturális elit, barátok, szerzőtársak. 

Végezetül pedig nem másról, mint a jó operett titkáról szeretnék szólni, ami bár összetett, a librettistának egyféle megoldást mégis sikerült találnia. Martos Ferenc elevenítette fel a patikamérlegen kiszámolt operettcímek jelentőségét:

A szerző a Mediaworks kulturális szerkesztőségének vezető szerkesztője

Borítókép: Bakonyi Károly (Forrás: Színházi Élet/Arcanum)