A Tusk-kormány felháborító lépése a történelemoktatás terén is igyekszik aláásni a hagyományos lengyel–magyar barátságot, ami egészen elképesztő lakájmentalitás.
A jelenlegi lengyel oktatáspolitika nyilván meg akar felelni az Európai Parlament (EP) ez év januárjában elfogadott, az európai történelmi tudatról szóló állásfoglalásának, amelyről Faggyas Sándor írt a napokban (Nekünk elég jó a saját történelmi tudatunk, Magyar Nemzet, 2024.02.28.). Az EP dokumentuma felszólítja a tagállamok figyelmét arra, hogy a történelemoktatásban ne a nemzeti történelmekre, hanem az európai és a globális történelemre helyezzék a hangsúlyt. A publicisztika idézi Máthé Áron történésznek, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökhelyettesének megállapítását, amely szerint
az európai és globális történelemre való koncentrálás arra irányul, hogy egy-egy nemzeti közösségtől el lehessen venni a legnagyobb összekötő erőt: a közös történetek, emlékek élményét, a saját hősök tiszteletét, a saját áldozatok gyászolását.
Tolnai Vilmos irodalomtörténész (1870–1937) írta egy helyütt:
Vedd el a nemzet nyelvét, s a nemzet megszűnt az lenni, ami volt: nyom nélkül elenyészik, beleolvad, belehal az őt környező népek tengerébe.
A végeredmény szempontjából Tolnai írhatta volna azt is, hogy vedd el a nemzet történelmét. Lengyelország és Magyarország esetében évezredes, keresztény gyökerekkel rendelkező két európai országról van szó. Szomorú, hogy mindkét országban élnek olyan politikusok, akik nem ismerik a történelmi múlt iránti tisztelet érzését, akik szeretnék a múltat végképp eltörölni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!