Bús Balázs, egykori kerületi polgármester úgy jellemezte a helyzetet, hogy Óbudán létrejött a baloldali pártokból a szégyen koalíciója, amely törvényt sértve is folytatni akarja a botrányos korrupciót, minden értéknek ellene menve, ami a kerület lakosainak fontos.
Mindeközben Béres András párbeszédes alpolgármester kiváló humorérzékről tett tanúbizonyságot, amikor kijelentette: ő azért fog dolgozni, hogy Óbuda legyen a világ legátláthatóbb kerülete. Ebben máris értek el bizonyos sikereket, hiszen a III. kerület némely pontjairól jó idő esetén simán át lehet látni Pestre. A jobb átláthatóságot pedig komplett börtönválogatott segíti majd a jövőben.
De nem az óbudai abszurd az egyetlen olyan jelenség Budapesten, amely alátámasztja azt a kijelentést, hogy a főváros tele van baloldali korrupciós ügyekkel.
Már az előző önkormányzati ciklusban megállapították elemzők, hogy a baloldal felkerült a politika nagyszínpadára azáltal, hogy megkaparintotta a főváros mellett több kerület és vidéki település irányításának jogát, és ez rejteget bizonyos veszélyeket számukra, hiszen mindenki láthatja, mit művelnek ezekben a pozíciókban, mire használják a hatalmat, ha a kezükbe kerül.
Azt vártuk volna a legutóbbi választáson, hogy a választópolgárok ennek a tudásnak a birtokában hozzák majd meg döntésüket, de nem ez történt. Hiába tárta föl a sajtó a zuglói parkolási botrányt, amelyben nemrég emelt vádat a Központi Nyomozó Főügyészség, a kispesti korrupciót, ahol még kábítószergyanús anyagok is feltűntek, és csalás, vesztegetés, okirat-hamisítás miatt folyik jelenleg is nyomozás, de hiába jutott el sokakhoz a Városháza eladásának kísérlete és a Lánchíd-gate néven elhíresült botránysorozat híre, amely miatt hűtlen kezelés, sikkasztás és vesztegetés gyanújával folyik a nyomozás a Városházáig érő fővárosi számlagyár ügyében.
A rendszerszintű korrupció, a közpénzek magánzsebbe vándorlása, a nyilvánvaló szándék, amellyel az elvtársak kifizetőhelyévé alakították a baloldali vezetésű önkormányzatokat nem hatotta meg honfitársaink azon részét, akiket sikerült megfertőzni a súlyos tudatzavarral járó Orbán-fóbiával.
Tragikus, mennyire hitkérdéssé vált a politika hazánkban. Azok számára, akik egyetlen vigaszukat a kormány, a Fidesz és Orbán Viktor iránt érzett olthatatlan gyűlöletükben találják meg, semmilyen bizonyíték nem szükséges ahhoz, hogy tényként fogadják el azokat a hamis állításokat, miszerint a kormány szétlopta az országot, az uniós pénzek kizárólag a haveri kört gazdagítják, és azért nem működik semmi hazánkban, mert egy kőbánya, ami történetesen a miniszterelnök édesapjának tulajdonában áll, követ ad el egy vasúti beruházás kivitelezőjének. Ugyanakkor kiverheti a szemüket számtalan kihallgatási jegyzőkönyv, hangfelvétel, lefoglalt, nyilvánosságra került dokumentum arról, mit művelnek a drágalátos kormányellenes politikusok az általuk megszállt önkormányzatok pénzével, hogyan teszik tönkre , hogyan fosztják meg a fejlődés lehetőségétől a településeket, minderre csak legyintenek, és a kormányzati propaganda hazugságainak titulálják a megalapozott vádakat.
Elvakultságukban képtelenek felfogni, hogy idegen érdekeket képviselő politikusaik, megmondóembereik épp azzal vádolják rendszeresen a kormánypárti ellenfeleiket, amit ők maguk követnek el gátlástalanul.
Természetesen nincs arra semmilyen garancia, hogy a nemzeti, keresztény, konzervatív, jobboldali politikai közösség soraiba nem vegyül el akár több gazember is. Nagy a kísértés, amikor olyan pozícióba kerül valaki, hogy közpénz költéséről dönthet, vagy olyan befolyásra tesz szert, ami másoknak sok pénzt megér egy kis üzérkedésre. Van azonban egy óriási különbség az ilyen gazemberek ténykedésének megítélése és az önmagát hazug módon politikai fogolynak tekintő szélsőbaloldali polgármester újraválasztása között.
Ha a jobboldalon lebukik valaki, akit nemcsak besároz a jól ismert bolsevik módszerrel a baloldal, hanem konkrét bizonyítékok is alátámasztják a gyanút, az nem áll meg többé ez előtt a politikai közösség előtt, amely kiveti az ilyet magából. Míg a baloldalon nincs semminek semmilyen következménye.
– Veled vagyunk, Laci! – ennyire tellett Gyurcsányéknak, amikor az óbudai polgármestert elvezették a rendőrök. Nem véletlen, hogy erre a népnyelv úgy reagált: – Kár, hogy még nem a börtönben!
