Magyargyűlölő globalisták Európában és a tengerentúl

Az ember csak nézte és hallgatta a strasbourgi európai parlamenti vitát, és várta, hogy a magyar EU-elnökség programjával kapcsolatban érdemi reflexiókkal és véleményekkel találkozik. Ezt a várakozást azonban már az elején lerombolta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, aki a felszólalásában nem a programmal, hanem Orbán Viktor és a magyar kormány – elcsépelt baloldali csúsztatásokat tartalmazó − bírálatával foglalkozott.

Ebben a hangnemben folytatta a vádaskodásokat Manfred Weber európai néppárti elnök, aki többek között azt állította, hogy Európában senki nem áll szóba a magyar miniszterelnökkel. Ezután

beindult a magyarellenes balliberális rágalomözön, amelyben sűrűn ismétlődtek a már évek óta megszokott hazugságpanelek. Az egymást követő felszólalások olyanok voltak, mintha előtte az előadók eligazításon vettek volna részt, s a mondandóra vonatkozóan szigorú utasítást kaptak volna.

Sok mindenre számítottunk, azonban arra nem, hogy a Budapesten garázdálkodó Ilaria Salis olasz szélsőbaloldali aktivista is szót kap, és EP-képviselőként szemérmetlenül szidalmazhatja a magyar büntetés-végrehajtást, illetve a magyar demokráciát. Mint ismeretes,

Salis az antifás társaival Budapesten garázdálkodott és ártatlan járókelőket vert össze brutálisan. Az elvetemült nőt képviselővé választásával nemcsak kivonták a büntetőeljárás alól, hanem szinte azt üzenték a világ nyilvánosságának, hogy a „mi kutyánk kölykei” bármilyen gaztettet elkövethetnek, mert nemcsak megvédjük, hanem még jól fizetett EP-képviselőséggel is jutalmazzuk őket.

Amikor a garázda nőszemélyt az EP többsége a keblére öleli, akkor ez olyan, mintha megdicsérnék, amiért békés magyar embereket ütlegelt.

További Vélemény híreink

Gestapovka von Leyent emlegetve szedték szét a kommentelők az arrogáns német riportert, kiálltak Magyarország mellett

Nem csak magyar szemszögből volt lehangoló az intellektuális és morális válsággal küzdő Európai Parlament, a sok gyűlölködő képviselő magatartása. Külföldi sajtóvisszhangok alapján is bebizonyosodott, hogy tárgyilagos megfigyelők elfogultnak és színvonaltalannak tartották az EP balliberális többségének az ülésen nyújtott „teljesítményét”. Roger Köppel, a Weltwoche svájci lap főszerkesztője például videón nyilatkozva vélte úgy, hogy az EU vezetői nem a programra koncentráltak, hanem a magyar kormány politikáját, békepártiságát támadták. A főszerkesztő kijelentette:

„Ha valakinek volt bátorsága kiállni a Szovjetunió ellen, akkor komolyan kell venni, amikor az EU ellen lép fel.”

Őrületnek nevezte, hogy Orbán Viktort a béke melletti elkötelezettsége miatt kritizálják. Az orosz RIA Novosztyi idézte Chay Bose ír újságírót, aki szerint:

„Egy meg nem választott, korrupt bürokrata megtámadta egy szuverén állam demokratikusan megválasztott vezetőjét. Üdvözöljük a szabad Európai Unióban.”

Az ülésen szerencsére józan és mérvadó felszólalások is elhangzottak, köztük egy baráti bocsánatkérés Harald Vilimsky, a Patrióták Európáért osztrák képviselője részéről. Illendőbb lett volna persze, ha Von der Leyen és Weber kér bocsánatot Orbán Viktortól, csak ez nyilván nem fért össze a neveltetésükkel. Vilimsky kijelentette, hogy nem lehet diktátornak nevezni egy demokratikusan megválasztott, hivatalban lévő miniszterelnököt.

Orbán Viktor egyébként keményen állta a sarat, okos és határozott érveléssel hatástalanította a hazug rágalmakat. Szellemesen utalt Weber állítására, hogy Európában senki nem áll szóba vele. Emlékeztette a néppárti elnököt, hogy nemrég fogadta őt Olaf Scholz német kancellár, Emmanuel Macron francia köztársasági elnök és Giorgia Meloni olasz miniszterelnök. Eszerint ők senkik lennének?

– tette fel a kérdést, majd rámutatott, hogy a plenáris ülésen Európa jövőjéről, a magyar elnökség javaslatairól kellett volna értekezni, nem pedig politikai ítéleteket hangoztatni Magyarországról.

A strasbourgi ülésre

Kamala Harris, az USA demokrata párti elnökjelöltje is reagált – a maga módján. Orbán Viktorra, Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnökre utalva kijelentette: „Diktátorok és tekintélyelvűek. Emberek, akiket gyilkosoknak lehetne nevezni.” Mondta ezt az a vezető politikus, aki egy televíziós műsorban nemrég megjegyezte: „Aki betör a házamba, azt agyonlövöm.” Ebből a kijelentésből következtetni lehet arra, hogy a tengerentúli baloldal sem különb az európainál.

Ha fegyverük van – márpedig van −, akkor azt készek használni. Miként nemegyszer láthattuk, a politikai merényletek elkövetői is radikális balosok. Ami pedig a házba betörő ember lelövését illeti, vajon az államhatárokon erőszakkal behatoló illegális migránsokat is lelőné Kamala Harris? Elvégre azok is megsértik a törvényt. Vagy csak akkor lőne, ha a saját házát fenyegetik? És akkor most ki a gyilkos és ki a diktátor? Orbán Viktor vagy ő?

Így érnek össze, így találkoznak a hasonló mentalitású globalisták, a hatalom, a pénz és az erőszak megszállottjai.

A szerző író, újságíró