Szeptember elején írtam arról, hogy az év hátralevő részében több sorsdöntő választás is várható, amelyeknek hatása lesz Magyarország külpolitikai mozgásterére is. A múlt hétvégén Csehországban és Ausztriában is volt egy-egy választás, amelyek eredményei azt támasztják alá, hogy Magyarország nincsen egyedül, megéri küzdeni a patriótáknak a globalista politikai erőkkel szemben. De nézzük a belpolitikai és külpolitikai tanulságait az elmúlt heteknek!
Csehországban ugyan csak részleges szenátusi választást tartottak, azonban ennek kiemelt jelentősége van, ugyanis jövőre parlamenti választást is tartanak, így egyfajta előfelmérőként is tekinthetünk a most hétvégi eredményre. A választáson a 81 tagú felsőház 27 tagjáról döntöttek a cseh választók, ugyanis kétévenként megújul a testület egyharmada. A mostani voksoláson az Orbán Viktorral egy európai pártszövetségben ülő Andrej Babis vezette ANO nyolc mandátumot szerzett, míg a kormánypártok közül a Polgári Demokratikus Párt (ODS) és a Polgármesterek és Függetlenek (STAN) mozgalom két-két mandátumhoz jutott. A további 15 mandátumból egyet-egyet a legkülönbözőbb összetételű regionális koalíciók jelöltjei szereztek meg.
Andrej Babis pártja megerősítette helyzetét, de továbbra is megmarad a jelenleg kormányzó globalista koalíció többsége a cseh szenátusban. Az igazi sorsdöntő választás Csehországban jövő októberben várható, a parlamenti választáson a jelen állás szerint Babis elsöprő győzelmet aratna, egy évig tehát még ki kell tartania ennek a lendületnek az áttöréshez.
Nem úgy, mint Ausztriában, ahol viszont parlamenti választást rendeztek. A kampány fő témája az illegális bevándorlás és a háború ügye volt. Előbbi egyáltalán nem meglepő, hiszen Ausztria nagyvárosaiban és a nyugati országrészben már minden ötödik ember más országban született, míg Bécsben ez az arány még brutálisabb: az osztrák fővárosban minden harmadik ember külföldi születésű. Érdemes megvizsgálni a választási eredményeket, amelyekből jól látszik, hogy azokban a tartományokban szerepelt a legjobban az ugyancsak Orbán Viktorral szövetséges Osztrák Szabadságpárt, ahol az őshonos osztrákok aránya a legmagasabb, míg ahol a külföldi bevándorlók aránya magas, inkább a baloldali pártok szerepeltek jobban.
Ez az eredmény megerősíti mindazt, amire a magyar miniszterelnök már 2015 óta felhívja a figyelmet: a bevándorlással egyfajta szavazóimportot hajtanak végre a globalista politikai erők, ami most már a gyakorlatban is megnyilvánul. Mindebből fakadóan nem túl jó hír a jobboldalnak Németországban sem, hogy csak tavaly kétszázezer ember kapott állampolgárságot, akiknek mintegy a negyven százaléka Szíriában született. Nem kell sokat gondolkodni, hogy ezek a már állampolgársággal is rendelkező bevándorlók vajon melyik politikai oldalra fognak majd voksolni a jövő évi németországi parlamenti választáson. Mindezek ellenére
Ausztriában történelmi győzelmet aratott az Osztrák Szabadságpárt, bár a kormányalakítási nehézségek még hátravannak. Ha sikerrel zárulnak az egyeztetések a pártok között, akkor jó esély van arra, hogy a Szabadságpárt meg tud állapodni az Osztrák Néppárttal és közösen fognak kormányozni a jövőben. Ha ez bekövetkezik, akkor Magyarország fontos és stabil szövetségest nyerhet magának,
ami az uniós viták során kiemelten fontos lesz hazánk számára. Mindenesetre már önmagában az eredmény is azt jelzi: Magyarország nincsen egyedül, tőlünk nyugatra is sokan osztják a magyar álláspontot.
Az év hátralevő részében a fő figyelem az Amerikai Egyesült Államokra irányul, ahol már csak egy hónap van hátra az elnökválasztásig. A kampány igazán kiélezett, a republikánus és a demokrata jelölt fej fej mellett áll, megjósolhatatlan a végeredmény. Némi bizakodásra adhat okot, hogy a Trump-szavazók a globalista sajtó nyomása miatt sokszor titkolják preferenciájukat, így a felmérések alulmérik a republikánus jelölt támogatottságát. Hasonlóra volt példa a 2016-os választáson, amikor minden közvélemény-kutatás Hillary Clinton magabiztos győzelmét jósolta, ehhez képest Donald Trump komoly meglepetést okozott. Egy biztos:
Magyarország számára a békepárti álláspontot képviselő Trump győzelme lenne a pozitív forgatókönyv, míg egy esetleges Harris-győzelem az eddigi hűvös viszonyt tartaná fenn az Egyesült Államok és Magyarország között.
Ez a globalista–patrióta küzdelem természetesen nemcsak a világpolitikában érhető tetten, hanem a belpolitikában is. Az elmúlt évtizedekben jobb- és baloldalról beszéltünk, így lehetett leírni a magyar belpolitikai megosztottságot. Ezt azonban meghaladta az idő, ma már az európai és az amerikai politika mellett a hazait is a globalista–patrióta törésvonal mentén lehet a leginkább jellemezni. Csak hogy érthető legyen: e törésvonal mentén érthető meg az is, hogy miként lehet egy patrióta szövetségben a liberális Andrej Babis is Orbán Viktorral.
Egy patrióta ugyanis liberális, baloldali vagy jobboldali egyaránt lehet, a fő kérdés, hogy a nemzetállami érdekeket vagy a globalista szempontokat tartja-e elsőrangúnak. És ugyanez fordítva is igaz, a globalista politikai erők között is vannak jobboldaliak.
És ebből az irányból érthető meg a Magyar Péter-féle jelenség is. Önmagát sem tudja definiálni a szélkakas politikus, nem is tesz már próbát arra, hogy besorolja magát valamelyik oldalra. A megszólalásaiból, a politikai céljaiból ugyanakkor egyértelműen látszik, hogy a globalista politikai oldalhoz tartozik. Ő és társai az Európai Parlamentben támogatták Ursula von der Leyen újrázását, de legutóbb a hazai rezsicsökkentésnek is nekimentek, mert féltik a multinacionális cégek profitjait. Új szereplők, azonban a lemez ugyanaz. Ami különbözik: mivel a külföldi finanszírozóik jól tudják, hogy Magyarországon nem szimpatikusak a választóknak a globalista ügynökök, ezért Magyar Péterék piros-fehér-zöldbe burkolják magukat, hogy eltakarják a globalista értékrendjüket. A magyar jobboldalnak ezért résen kell lennie és folyamatosan rá kell mutatnia azokra a bizonyítékokra, amelyek egyértelművé teszik, kikkel is van dolgunk.
Orbán Viktor a héten elmondott parlamenti beszédében világosan kijelölte, hogy mi a kormányzat célja az őszi és téli időszakra. Ennek legfontosabb eleme a semleges gazdaságpolitika, ami patrióta törekvés. Hazánk ugyanis nem horgonyoz le egyetlen tömb mellett sem, hanem saját nemzeti érdekeit követve minden irányba nyitott.
A magyar történelem legfontosabb tanulsága, hogy Magyarország csak akkor tud sikeres maradni és csak akkor tud kimaradni a globális konfliktusokból, ha minden irányba nyitott marad és mindenkivel keresi a kapcsolatot. A globalista politikai oldal – köztük Magyar Péter – ezzel szemben kizárólagos nyugati elköteleződésben gondolkodik, amelyben hazánk szerepe egy alattvalói szerep, amiben követi a gyarmattartó mentalitást képviselő nyugati nagyhatalmak elvárásait.
