„Zelenszkij diktátor jobb, ha gyorsan lép, különben nem marad országa” – mondta Trump, és ha ezt ő mondja, akkor érdemes komolyan venni. Az ukrán elnök azonban szereptévesztésben van. A tőle megszokott arroganciával szembeszáll az amerikai elnökkel, akit ugyanúgy orosz propaganda terjesztésével vádol, miként korábban Ferenc pápát, Orbán Viktort és mindazokat, akik a háború befejezését szorgalmazzák.

Trump elnök olyan igazságokat hangoztatott, amelyekhez hasonlókat mifelénk, ebben a viszonylag kicsi, de szabad országban már többen megfogalmaztak. 

Másfél éve a Magyar Nemzetben Jacques Guillemain nyugalmazott francia katonatiszt, a Riposte Laïque hírportál publicistája írta, hogy Ukrajna nem érdemel NATO-tagságot. Guillemain feltette a kérdést, hogy vajon miért is kellene tisztelni azt az ukrán rendszert, amelyet 2014-ben egy CIA-puccs juttatott hatalomra? Miért kellene tisztelni „bolygónk egyik legkorruptabb maffiaállamát”? Egy olyan rendszert, amely titkosított internetes hálózatokon eladja a fegyvereket, amelyeket a Nyugattól kap, s amely a CIA szerint négyszázmillió dollár nyugati segélyt sikkasztott el? (Tegyük hozzá, hogy ez a szám azóta a többszörösére emelkedett.)

Az ukrán rezsim 2014-ben nem tartotta be a minszki egyezményeket, holott ezekkel megelőzhette volna a háborút. Ukrajna „nyolc éven át üldözte a Donbász lakosságát”, megtűrte azokat a neonáci egységeket, „amelyek a legszörnyűbb háborús bűnöket követték el, és 15 ezer áldozatot szedtek a Donbász­ban”, a hadserege pedig orosz hadifoglyokat végzett ki a hadijog semmibevételével. „Elég legyen a hazugságokból, a mindenféle gyalázatból és a képmutatásból!” – szögezte le Guillemain, akinek a véleményével sokan egyetértünk.

Az amerikai elnök nem véletlenül mondta: „Zelenszkij valószínűleg továbbra is közel akar maradni a húsos fazékhoz.”

Trumpnak igaza van. Erről van szó. Na de ezért kellene további tíz- és százezreknek szenvedniük vagy feláldozniuk az életüket?

A szerző író, újságíró