Szerdán vitát rendezett az Európai Parlament a magyar alaptörvény negyedik módosításáról, a törvénycsomag európai jogba illeszkedését az állampolgári jogok bizottsága jelenleg vizsgálja. A magyar parlamentben március 11-én elfogadott módosítás többek között az Alkotmánybíróság jogkörét, a bíróságok függetlenségét, az egyházak hivatalos elismerését és a hajléktalanok jogi státusát érinti. A módosítás kapcsán hetek óta egymást érik a valótlan állítások az alaptörvény megváltoztatásával kapcsolatban, éppen ezért érdemes számba venni, hogy valójában miről is szólnak a hazai jogszabályváltozások.
Sok helyen fölmerült, hogy hazánkban korlátozzák a vallásszabadságot, ezzel szemben az egyházügyi törvény megalkotására többek között azért volt szükség, mivel az 1990-es szabályozás túl széles lehetőséget biztosított azon közösségek számára, amelyek csupán gazdasági előnyökért váltak egyházzá. A 2011-es magyar szabályozás 32 egyházat ismert el, míg Litvániában 9, Ausztriában 12, Romániában 18 elismert és bejegyzett egyház működik, az Egyesült Királyságban pedig az anglikán egyházon és a skóciai református egyházon kívül a többi vallási közösség közhasznú egyesületi formában működik.
Óriási port vert föl, hogy a kormány hosszú idő után végre rendezni kívánta a hajléktalanok helyzetét, mivel amellett, hogy évente több tucat ember fagyott meg az utcákon, a fővárosi aluljárók még közlekedésre is alkalmatlanná váltak a korábbi liberális városvezetés által örökül hagyott áldatlan állapotok miatt. Mostanra Magyarországon rendelkezésre áll annyi menedékhely, ahány ember fedél nélkül van, 2012-ben a kormány 8,5 milliárd forintot fordított a hajléktalanok ellátására. A jövőben a közrend, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében lesz megtiltható az életvitelszerű utcán élés, tehát szó sincs arról, hogy mondvacsinált okokból üldöznék a nehéz sorba jutott embereket.
A nyugati támadások másik része az Alkotmánybíróság jogkörei kapcsán körvonalazódott, azonban a megjelent kommentárok, beszámolók sok esetben messze álltak a valóságtól. A negyedik alaptörvény-módosítás értelmében bővül az Alkotmánybíróság jogköre, mivel ezentúl többen fordulhatnak a taláros testülethez, ezáltal erősödik a kontroll az állam felett. A mostani módosítás emellett bővíti az Ab hatáskörét is, mivel lehetőséget biztosít arra, hogy formai szempontból vizsgálja az alkotmánymódosításokat. Növeli a testület elfogadottságát, hogy az eljárások befejezését illetően ésszerű határidőket vezettek be.
Április 17-én napirendre kerül az Európai Parlamentben az alaptörvény negyedik módosítása. Az eseménynek már „megágyaztak” az utóbbi hetek kritikái a nemzetközi sajtó egyes orgánumai, valamint uniós politikusok részéről. A vádak azonban nem új keletűek, jó ideje szajkózott jelszavak visszhangzanak a bizalmatlanok részéről. Lapunk összeszedte, hogyan jutottunk el az újabb strasbourgi „összecsapásig”.
Orbán Viktor április 15-ei, Bilbaóban tartott sajtótájékoztatóján arról beszélt, a magyar kormány várja a negyedik alkotmánymódosítás európai bizottsági vizsgálatának befejezését, és azt követően készen áll a kérdések megvitatására.
Április 13-án Selmeczi Gabriella, a nagyobbik kormánypárt szóvivője is közölte, a Fidesz kész bárkivel párbeszédet folytatni az alkotmány negyedik módosításával kapcsolatban, mert elkötelezett az európai értékek és normák iránt, s ugyanígy elkötelezett a magyar családok, a nemzeti vagyon, a magyar föld, a felelős pénzügyi gazdálkodás mellett is.
A hazai balliberális erők egyik kedvelt célpontja az új választási rendszer, amelynek támadása kapcsán most már a tervezett voksolási csalások emlegetéséig is eljutottak. A törvényhozás a korábbi évtizedek átláthatatlan kampányfinanszírozása után úgy döntött, hogy korlátozza a politikai hirdetések közzétételét, amely az egyenlő esélyek és a tisztességes politikai verseny felé tett lépés. Korábban már maga az Alkotmánybíróság is leszögezte: a kiegyensúlyozott tájékoztatás megvalósulása érdekében a törvényhozó korlátokat, feltételeket állíthat a politikai hirdetés közzétételére vonatkozóan.
Sokan a szólásszabadság korlátozásaként kívánják beállítani a gyűlöletbeszéd szabályozását, azonban Magyarország a saját bőrén tapasztalta meg a náci és a kommunista diktatúra embertelen tetteit, éppen ezért tűrhetetlen, hogy valaki ezek felemlegetésével fenyegessen. Az Ab korábbi gyakorlata is világossá tette, hogy törvényi szinten nem biztosítható hatékony fellépés a gyűlöletbeszéddel szemben, ezért szükséges az alaptörvényben való szabályozása.
A módosításra egyébként az Európa Tanács korábbi ajánlása alapján is szükség volt, mivel szerintük a véleményszabadság túl széles értelmezése gátolja a hatékony fellépést a szélsőségesekkel szemben. Egyébként Romániában egy, a magyarnál sokkal szigorúbb szabályozás van életben: keleti szomszédunkban tiltják a nemzet és az ország gyalázását, és például az AIDS-betegek iránti gyűlöletkeltést is büntetik.
Szintén támadásokat kapott a január 1-je óta működő Országgyűlési Őrség is, azonban a magyar szabályozás a világ demokráciának nagy többségében alkalmazott megoldást valósítja meg. Ez a gyakorlat honos Ausztriában, Németországban, Dániában, Franciaországban, Görögországban. Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban, Svédországban.
Schöpflin Györgynek, a Fidesz európai parlamenti képviselőjének a New Europe-ban írása, a Rzeczpospolita című konzervatív lengyel napilapban pedig nyilatkozata jelent meg hétfőn az alkotmánymódosításról. „A komolyan érdeklődők könnyen megbizonyosodhatnak afelől, hogy a magyarországi hajléktalanokat nem kriminalizálják, a vallásszabadságot nem fenyegetik, az alkotmánybíróság hatáskörét nem nyirbálják meg, a médiaszabadság pedig nem csorbul. Hacsak a megfigyelő nem dönt úgy, hogy az Orbán-kormány minden cselekedetét a lehető legnegatívabb olvasatban értelmezi” – írta a politikus.
„Habozó bizalmatlanság” volt az országgal szemben, és a negyedik alkotmánymódosítás után az az érzés terjedt el, hogy „megint baj van Magyarország körül” – mondta Navracsics Tibor korábban. Arra is felhívta a figyelmet, hogy bármelyik európai ország alkotmányában lehet találni két-három olyan rendelkezést, amely némi rosszindulattal az alapértékek megsértésének lenne tekinthető. „Ez a rosszindulat irányunkban megvan” – tette hozzá. A miniszter azonban ebben a helyzetben sem számít az uniótól olyan lépésekre, melyek irányváltásra kényszeríthetik a kormányt, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kabinet kész a párbeszédre, és racionális érvekkel meggyőzhető.
Március 29-én újabb támadás érte a magyar kormányt a német sajtóban. Egy gyerekműsorban sugárzott propaganda után most a hamburgi székhelyű NDR csatorna ábrázolta táncoló kesztyűbábként a magyar kormányfőt, amiért sérelmezte, hogy politikai agymosásnak tették ki a német gyerekeket.
Közben egyre több helyről állnak ki hazánk mellett, legutóbb Klaus von Dohnanyi német szociáldemokrata politikus nyilatkozta: a magyar kormány tevékenységének számos pontját lehet bírálni, az azonban „tiszta hülyeség”, hogy Magyarország nem demokrácia.
Nemrégiben gyakorlatilag helyrerakta Paul Lendvait a Die Presse objektív cikke a magyar földtörvényről. Ismert, Lendvai a közelmúltban egy bulvárlapnak adott „objektív” beszámolót hazánkról Gulyás-orbánizmus nacionalista szósszal címmel.
Tibor Fischer, Nagy-Britanniában élő magyar származású író „Mi a csoda ez az ostoba képtelenség, amit Magyarországról terjesztenek?” címet viselő publicisztikájában a Magyarországról szóló külföldi sajtóértékelésekről közölt írást a múlt héten.
