Ismét lelepleződött a balliberális hazugsággyár

Gyakorlatilag egy szó sem igaz azokból a hazugságokból, amiket a negyedik alaptörvény módosításáról terjesztenek a nyugati sajtóban. A hazai jogszabályokról szerdán vitáztak az Európai Parlamentben.

Április 17-én napirendre kerül az Európai Parlamentben az alaptörvény negyedik módosítása. Az eseménynek már „megágyaztak” az utóbbi hetek kritikái a nemzetközi sajtó egyes orgánumai, valamint uniós politikusok részéről. A vádak azonban nem új keletűek, jó ideje szajkózott jelszavak visszhangzanak a bizalmatlanok részéről. Lapunk összeszedte, hogyan jutottunk el az újabb strasbourgi „összecsapásig”.

Orbán Viktor április 15-ei, Bilbaóban tartott sajtótájékoztatóján arról beszélt, a magyar kormány várja a negyedik alkotmánymódosítás európai bizottsági vizsgálatának befejezését, és azt követően készen áll a kérdések megvitatására.

Április 13-án Selmeczi Gabriella, a nagyobbik kormánypárt szóvivője is közölte, a Fidesz kész bárkivel párbeszédet folytatni az alkotmány negyedik módosításával kapcsolatban, mert elkötelezett az európai értékek és normák iránt, s ugyanígy elkötelezett a magyar családok, a nemzeti vagyon, a magyar föld, a felelős pénzügyi gazdálkodás mellett is.

A hazai balliberális erők egyik kedvelt célpontja az új választási rendszer, amelynek támadása kapcsán most már a tervezett voksolási csalások emlegetéséig is eljutottak. A törvényhozás a korábbi évtizedek átláthatatlan kampányfinanszírozása után úgy döntött, hogy korlátozza a politikai hirdetések közzétételét, amely az egyenlő esélyek és a tisztességes politikai verseny felé tett lépés. Korábban már maga az Alkotmánybíróság is leszögezte: a kiegyensúlyozott tájékoztatás megvalósulása érdekében a törvényhozó korlátokat, feltételeket állíthat a politikai hirdetés közzétételére vonatkozóan.

Sokan a szólásszabadság korlátozásaként kívánják beállítani a gyűlöletbeszéd szabályozását, azonban Magyarország a saját bőrén tapasztalta meg a náci és a kommunista diktatúra embertelen tetteit, éppen ezért tűrhetetlen, hogy valaki ezek felemlegetésével fenyegessen. Az Ab korábbi gyakorlata is világossá tette, hogy törvényi szinten nem biztosítható hatékony fellépés a gyűlöletbeszéddel szemben, ezért szükséges az alaptörvényben való szabályozása.

A módosításra egyébként az Európa Tanács korábbi ajánlása alapján is szükség volt, mivel szerintük a véleményszabadság túl széles értelmezése gátolja a hatékony fellépést a szélsőségesekkel szemben. Egyébként Romániában egy, a magyarnál sokkal szigorúbb szabályozás van életben: keleti szomszédunkban tiltják a nemzet és az ország gyalázását, és például az AIDS-betegek iránti gyűlöletkeltést is büntetik.

Szintén támadásokat kapott a január 1-je óta működő Országgyűlési Őrség is, azonban a magyar szabályozás a világ demokráciának nagy többségében alkalmazott megoldást valósítja meg. Ez a gyakorlat honos Ausztriában, Németországban, Dániában, Franciaországban, Görögországban. Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban, Svédországban.

Schöpflin Györgynek, a Fidesz európai parlamenti képviselőjének a New Europe-ban írása, a Rzeczpospolita című konzervatív lengyel napilapban pedig nyilatkozata jelent meg hétfőn az alkotmánymódosításról. „A komolyan érdeklődők könnyen megbizonyosodhatnak afelől, hogy a magyarországi hajléktalanokat nem kriminalizálják, a vallásszabadságot nem fenyegetik, az alkotmánybíróság hatáskörét nem nyirbálják meg, a médiaszabadság pedig nem csorbul. Hacsak a megfigyelő nem dönt úgy, hogy az Orbán-kormány minden cselekedetét a lehető legnegatívabb olvasatban értelmezi” – írta a politikus.

„Habozó bizalmatlanság” volt az országgal szemben, és a negyedik alkotmánymódosítás után az az érzés terjedt el, hogy „megint baj van Magyarország körül” – mondta Navracsics Tibor korábban. Arra is felhívta a figyelmet, hogy bármelyik európai ország alkotmányában lehet találni két-három olyan rendelkezést, amely némi rosszindulattal az alapértékek megsértésének lenne tekinthető. „Ez a rosszindulat irányunkban megvan” – tette hozzá. A miniszter azonban ebben a helyzetben sem számít az uniótól olyan lépésekre, melyek irányváltásra kényszeríthetik a kormányt, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kabinet kész a párbeszédre, és racionális érvekkel meggyőzhető.

Március 29-én újabb támadás érte a magyar kormányt a német sajtóban. Egy gyerekműsorban sugárzott propaganda után most a hamburgi székhelyű NDR csatorna ábrázolta táncoló kesztyűbábként a magyar kormányfőt, amiért sérelmezte, hogy politikai agymosásnak tették ki a német gyerekeket.

Közben egyre több helyről állnak ki hazánk mellett, legutóbb Klaus von Dohnanyi német szociáldemokrata politikus nyilatkozta: a magyar kormány tevékenységének számos pontját lehet bírálni, az azonban „tiszta hülyeség”, hogy Magyarország nem demokrácia.

Nemrégiben gyakorlatilag helyrerakta Paul Lendvait a Die Presse objektív cikke a magyar földtörvényről. Ismert, Lendvai a közelmúltban egy bulvárlapnak adott „objektív” beszámolót hazánkról Gulyás-orbánizmus nacionalista szósszal címmel.

Tibor Fischer, Nagy-Britanniában élő magyar származású író „Mi a csoda ez az ostoba képtelenség, amit Magyarországról terjesztenek?” címet viselő publicisztikájában a Magyarországról szóló külföldi sajtóértékelésekről közölt írást a múlt héten.