A jegybank szakértői 7,5–9,8 százalékos inflációt jósolnak erre az esztendőre. Valószínűleg a közgazdaságtanban kevésbé járatosak is tudják, hogy a korábbi előrejelzésekkel szembeni jelentős eltérést az orosz–ukrán háború kockázatai okozzák. A kialakult gazdasági helyzet természetesen nem jó, de nem is reménytelen – szemben a négy héttel ezelőtti szituációhoz képest, mikor is kirobbant a háború.  

Ki mit tehet ebben a helyzetben? A Magyar Nemzeti Banknak egyértelműen az árstabilitást kell fókuszba helyeznie, és továbbra is az antiinflációs monetáris politika folytatására van szükség. Ezért történik a folyamatos kamatemelés, amelynek pozitív következménye a forint erősödése. A kormánynak pedig a gazdaságpolitikai folyamatok alakításában kell stabilitást és nyugalmat, kiszámíthatóságot felmutatnia. 

Persze azért említsük meg az előzményeket is:  

az orosz–ukrán háború előtti időszakban a magyar gazdaság erős növekedési fundamentumokkal rendelkezett, igaz, emelkedő infláció mellett. A fegyveres konfliktus kitöréséig a magyar gazdaság élénkülő pályán mozgott, s „benne volt a pakliban” a hatszázalékos növekedés is. Az infláció emelkedése, száguldása amúgy nem magyar specifikum: a fogyasztói árak emelkedése tudniillik több évtizedes csúcsra jutott számos országban – a hazai adat az európai összevetésben a hetedik-nyolcadik helyet jelenti. 

S a vészféket azért sem kell behúzni, mert a régióban az alacsonyabbak közé tartozik. Az ide tartozó konkrétumokról annyit, hogy a nálunk fejlettebb Csehországban már két számjegyű az infláció, és északi szomszédunkban is lassan eléri a kilenc százalékot. Szlovákia példája azért is fontos, mert az eurózóna tagjaként sem tudják moderálni az árak jelentős emelkedését. S ez áll a balti, uniós, eurót használó országokra is.  

Ki kell arra is térnünk, hogy a gazdasági újranyitás óta sorozatos költségsokkok emelik az inflációt. Vagyis a tavalyi, több mint hétszázalékos növekedés egyik „ára” is a kisemberek adójának növekedése. Ez a balliberális szakzsargonban annyit tesz, hogy a kormány és a jegybank antiinflációs politikája ellenére az átlagos polgár bizony a legnagyobb elszenvedője a jelenlegi helyzetnek. 

Egy kis magyarázat ezzel kapcsolatosan: a „kisembereket” éppen a kormány védi – számos, a mindennapokban is jól érezhető intézkedésekkel. Például a rezsicsökkentéssel, a benzinársapkával, az élelmiszerárstoppal vagy éppen a kamatstoppal. Ha ezek az intézkedések nem lennének hatályban, akkor ott tartanánk, mint a felsorolt régiós országok.  

Zsákbamacskát azért ne áruljunk: az inflációs pálya magasabb és elhúzódóbb is lesz a korábban reméltnél, jó hír azonban, hogy a kormányzati intézkedések érdemben lefelé húzzák az inflációt. A fogyasztói árak alakulását a következő hónapokban még a kínálati sokkok vezetik, így várhatóan emelkedni fognak, s a fordulat az év második felében következhet be.

A gazdaság újratervezése elkezdődött a jegybank és a kormány részéről is, de csak higgadtan lehet újrakalibrálni a várható folyamatokat. Magyarország külgazdasági értelemben nagyon „kitett”, ami ugyancsak fontos befolyásoló tényező. A lényeg, hogy sajnos megtört egy meredeken felívelő pálya, de ez nem rajtunk múlt, és a növekedés a szomszédban zajló fegyveres konfliktus ellenére is „itt marad”. 

De nagymértékben a háború lezárásától függ minden.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: 123RF)

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!