Ám a német sajtón jócskán túltesznek az angolok. Ott ugyanis elképzelhetetlen, hogy a válogatott ne térdeljen. Aki a nyugati világban él, és a kinti „sokszínű sajtóból” tájékozódik, annak bizony lehet, hogy már kritika nélkül magától értetődő ez a gesztus. Sokuknak már felfedezhetetlen ennek kétszínűsége, és teljesen természetes az, hogy aki nem követi azt, amit a fősodor mond, az tőrőlmetszett gonosztevő. Elég csak megnézni a szövetségi kapitány, Gareth Southgate vagy a csapatkapitány, Harry Kane nyilatkozatait a magyar szurkolókról. Pedig a fent nevezett urak egyáltalán nem rossz „fickók” amúgy, hanem kiváló sportemberek. Csak a jelek szerint teljesen másban élnek, mint mi, és elképzelni sem tudják, hogy létezhet az övéktől eltérő nézőpont.

Angliában mindehhez hozzájön az a számunkra felfoghatatlan felsőbbrendűségi érzet, ami a brit médiát is jellemzi. Tökéletes példája volt mindennek a tavalyi budapesti meccs utáni virtuális mészárlás a magyarok ellen, a Rasszisták–Anglia 0-4-es címlap.

De hogy ez nem egyedi eset a részükről, azt már máskor is megmutatták.

Több mint egy éve történt, hogy a Glasgow Rangers a Slavia Prahát fogadta, ahol a vendégek védője, Ondrej Kudela valamit súgott a hazaiak színes bőrű játékosának, Glen Kamarának a fülébe, aki azonmód felháborodott ezen, és rasszista szidalmakról panaszkodott. 

Nem tudjuk, hogy mi hangzott el, de tény: az UEFA tízmeccses büntetéssel szankcionálta a cseh hátvédet, aki emiatt az Euróba-bajnokságról is lemaradt. A reakcióból ítélve könnyen lehet, hogy Kamara igazat mondott, de bizonyíték akkor sem volt rá.

Amikor a Rangers Prágában járt, és a helyi Sparta elleni zárt kapus, így csak gyerekek által látogatható meccsen számos kiskorú gyerek fejezte ki harsányan a véleményét Kamarával kapcsolatosan, a teljes brit sajtó rasszista gyerekekről írt. Ismerős?

Nem sokkal később a cseh válogatott Wales ellen futballozott, amikor is Gareth Bale egy összecsapás során brutálisan lekönyökölte Kudelát. És akkor nézzük, miként vélekedett erről az angliai központú Sky Sports kommentátora.

Biztos vagyok benne, hogy a futball világában sokan vannak, akik nem bánják, hogy valaki az arcába könyökölt a cseh védőnek.

Megszólalni is nehéz, annyira felháborító.

És innen már egyáltalán nincs messze a BBC cégéres gazembere, bizonyos Alex Bysouth, aki a magyar himnusz meggyalázását így tálalta a hűvösen mértéktartó közszolgálatiságáról oly híres médium tudósítása során:

Ez a himnusz aztán tényleg nem volt semmi, Wolverhampton igyekszik a legtöbbet kihozni abból, hogy válogatott meccsnek adhat otthont! A szurkolók pedig nem féltek hangot adni a véleményüknek a magyar himnusz alatt.

De nem sokkal marad el ettől a Guardian beszámolója sem, ahol a hazai szurkolók erkölcsi fölényéről írtak, miközben az angol szurkolók a telt házas Molineux stadionban a magyar himnuszt választották aktuális időpontnak, hogy a „rasszista sz…rházik” rigmust kántálják, majd a biztonság kedvéért a záró taktusokra erőteljes füttykoncertet és pfujolást választottak.

Ennyire képes az angol sajtó, s ez a sajtó, ez a közbeszéd uralkodik odakint. Hát ne legyen így duplán, százszorosan édes a keddi történelmi siker? 

De bizony az! Nem véletlenül utalt a hazai sportszerűtlenségekre a magyar csapatkapitány, Szalai Ádám is a meccset követő nyilatkozatában, megköszönve a magyar szurkolóknak, hogy nem ültek fel ezeknek a hangoknak.

Mi mást mondhatnánk erre? Kedd este jó volt magyarnak lenni. Harry Kane és az angol válogatott meg térdeljen bátran Katarban, s hordhatják a szivárványos karszalagot a politikamentes futball jegyében. Minket ez már örökre a wolverhamptoni csodára fog emlékeztetni.

Borítókép: A magyar csapat tagjai győzelmüket ünneplik a labdarúgó Nemzetek Ligája 4. fordulójában játszott Anglia–Magyarország mérkőzés után a wolverhamptoni Molineux stadionban 2022. június 14-én. A magyar válogatott 4-0-ra győzött (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

...

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!