Most pedig álljon itt az a levél, amelyet Velkey György László írt egy... hogy is kell ezt mondani mostanában, a rágalmazási főiskola summa cum laude végzett diákjai és professzorai körében? Egy magas rangú kormányzati embernek.

Íme, a levél – betűhíven:

„Tisztelt Igazgató Úr! Kedves ....!

Nyáron lesz öt esztendeje, hogy elvállaltam a Ludovika Collegium-projekt előkészítésének befejezését és az LC tényleges megvalósítását. Nagyon köszönöm a bizalmat amit kaptam. Jó érzéssel gondolok vissza az elmúlt évekre, büszke vagyok arra, amit közösen létrehoztunk. Mára az LC jó szellemiségű és erős közösség, erős és hiteles brand. Az új évfolyamokra tízszeres túljelentkezés alapján tudunk válogatni, jelenlegi és volt hallgatóink jelentős része pedig a központi közigazgatás és az állami vállalatok dinamikus munkavállalójaként tevékenykedik. 
Öt év hosszú idő, a sikerek ellenére úgy gondolom, néhány hónapon belül tovább kellene lépnem, új, hasonlóan inspiratív új feladatot kell találnom – természetesen gondoskodva az LC megfelelő folytatásáról. Rengeteget tanultam és tapasztaltam az elmúlt években az LC felépítése és vezetés során. Számos olyan lehetőséget látok magam előtt, amelyek révén új szerepben, jól használva felhalmozott tudást továbbra is hasznos tagja lehetek a szűkebb és tágabb közösségünknek. Egy kihívás azonban messze kiemelkedik ezek közül és minden vonatkozásában inspirál. Erről szeretnék röviden beszélni, és egyúttal a támogatásodat kérem. 

A Római Magyar Akadémia igazgatói feladatainak ellátásáról van szó. Az intézményt ismerem, korábban magam is töltöttem ott hónapokat ösztöndíjasként. Olaszul beszélek. Amennyiben indokolttá, időszerűvé válik a jelenlegi igazgató cseréje, nagy örömmel és elszántsággal, világos célokkal látnék munkához. Jó ideje figyelem az Akadémia aktivitását: meggyőződésem, hogy új, friss erőre van szükség egy ilyen stratégiai jelentőségű intézmény élén. 

Igazgatóként négy területet erősítenék meg különösen. Az Akadémia a kint tanuló ösztöndíjasok bevonásával lehetőséget ad intenzív és vonzó kulturális és közéleti aktivitások megvalósítására. Nagy gyakorlatom van a tehetséggondozásban, a közösségépítésban, hallgatói szakmai programok szervezésében, a diákok dinamizálásában, teljesítményük javításában. Biztos vagyok abban, hogy vezetésem a római ösztöndíjas hallgatói közösség javát szolgálná. 

Kulturális kapcsolatrendszerem segítene abban, hogy fiatalosabb, vonzóbb művészeti programokat valósítsak meg az Akadémián. Irodalmi, bölcsészettudományi vonatkozásban eleve adottak a képességeim ehhez, de széles körű zenei és képzőművészeti kapcsolatrendszerrel is rendelkezem, amit haszonnal tudnék az Akadémia sikerének szolgáltába állítani.

Olaszország és Róma stratégiai fontosságú hely a közélet szempontjából is. Az olasz think tank-mezővel való kapcsolat elmélyítése, a Nagykövetséggel való együttműködésben történő megszervezése és megerősítése fontos célkitűzésem lenne. Ehhez szintén megvannak a kapcsolataim, illetve könnyen tudnék további kapcsolatokat kialakítani. A cél egy virulens szakértői, szakpolitikai dialógus kialakítása lenne, amely illeszkedik a magyar-olasz kapcsolat stratégiai szemléletébe. Ehhez kiváló alapot ad az NKE-n szerzett széleskörű tapasztalatom és felépített kapcsolatrendszerem.

Családdal, négy gyermekemmel mennék ki. Kultúraszervező feleségemmel együtt örömmel fognánk össze a kinti magyar családok közösségét, ő nagy segítséget jelentene számomra, hogy az Akadémia ebben a tekintetben is igazi találkozási ponttá váljon. Mindennek alapját pedig egy hatékonyabb, vonzóbb kommunikáció adná, az elmúlt években ezen a téren is széleskörű tapasztalatot szereztem.
Fenti terveimről Rektor urat is tájkoztattam azzal, hogy addig is minden erőmmel az Egyetemért dolgozom. Hozzád hasonlóan Dr. Hankó miniszter úr támogatását is kérem mindehhez.
 
Kérem, ha módodban áll, támogasd törekvéseimet.
Üdvözlettel,
Gyuri”

Ez tehát a levél.

Nem évekkel, hanem néhány hónappal ezelőtt született, s mint olvashatták, a szerzője a kormány egy miniszterének, dr. Hankó Balázsnak is írt egy nyilván ugyanilyen vagy nagyon hasonló szövegű levelet.

Önök szerint a levél hangvétele azt sugallja, hogy írója alapvetően gyűlöli a kormányzatot, Orbánt és rendszerét? Mert nekem nem ezt sugallja. Hanem éppen az ellenkezőjét. Szeretném felhívni a figyelmet ezen részletre:

„Számos olyan lehetőséget látok magam előtt, amelyek révén új szerepben, jól használva felhalmozott tudást továbbra is hasznos tagja lehetek a szűkebb és tágabb közösségünknek. Egy kihívás azonban messze kiemelkedik ezek közül és minden vonatkozásában inspirál. Erről szeretnék röviden beszélni, és egyúttal a támogatásodat kérem. A Római Magyar Akadémia igazgatói feladatainak ellátásáról van szó.”

Nocsak, nocsak! Vajon melyik lehet az a „szűkebb és tágabb közösségünk”, amelynek a levél írója továbbra is hasznos tagja szeretne lenni?

De ne firtassuk.

Nézzük meg inkább, Velkey György László mit nyilatkozott azután, hogy nem kapta meg a Római Magyar Akadémia igazgatói posztját.

„(...) elmondása szerint 2010-ben szavazott utoljára a Fideszre. Magyar tavaly március 15-ei rendezvényén »már tudta, hogy ez más, mint az eddigi politikai kísérletek«, a közeledés fokozatosan történt, fél éve segíti a pártot szakpolitikai kérdésekben.”

„(...) a hazáját és a közösségét akarta szolgálni egész eddigi életében, de egy idő után fojtogatóvá vált, hogy ezek az intézmények összefolynak a pártokkal. Ő most ebből azért lépett ki, mert lehetősége adódott, hogy közvetlenül tegyen a kormányváltásért. Hozzátette: megértő »a NER igájában sínylődve dolgozó állami alkalmazottakkal«, de már csak néhány hónap, és megkapják az esélyt, hogy a szaktudásukkal tényleg a hazájukat szolgálhassák.”

„Patetikusan szólva: úgy érzem, azért tanultam meg járni és beszélni, hogy ezt a munkát elvégezzem.” 

Ugye, milyen pompás? És egy pillanatra lehunyt szemmel képzeljük el, hogy Velkey György László megkapja a Római Magyar Akadémia igazgatói posztját. Akkor most minden valószínűség szerint ott ücsörögne Rómában, nagyon idegesítené a pártokkal történt összefonódás, és mint a NER igájában sínylődő állami alkalmazott alig várná, hogy végre szaktudásával valóban a hazáját szolgálhassa.

Ugye, önök is így képzelik...

(Még egy kis adalék: Ez a kis ... ott ült a Magyar Közút Nonprofit Zrt. igazgatótanácsában is – már amikor éppen ott ült és nem csak a milliós fizuját vette fel. Egy alkalommal megkérdezték tőle, vezetné-e a jegyzőkönyvet, mivel azt rotációs rendszerben mindig egy-egy tag vezette. Mire a kis ... visszakérdezett: „és kapok érte plusz ötvenezer forintot?”

Ennyit erről.

Amúgy ismerjük ezt az emberi minőséget.

Ott van például Ady, aki, ahogy már volt szerencsém megírni, nem szerette gróf Tisza István miniszterelnököt, s ebben az esetben a lehető legóvatosabban fogalmaztunk. Ady Tiszával kapcsolatos érzéseit talán elég plasztikusan foglalják össze a miniszterelnökről írt publicisztikái és versei, azok rokokó gazdagságú jelzői. Egy kis, színes csokor, ízelítőnek:

„Vén geszti bolond”; „geszti Napóleon”; „gyújtogató, csóvás ember”; „kan Báthori Erzsébet”; „bomlott szemű s bomlott fejű kaján”; „bihari isten”; „gazember”.

Hirtelen ennyit sikerült összegyűjtenem. S persze Ady nem lenne Ady, ha beteges és oktalan és indokolhatatlan gyűlöletét nem terjesztette volna ki mindazokra, akik egyáltalán szóba mertek állni Tiszával, a magyar miniszterelnökkel. 

S akkor mindezek után nézzük meg azt is, hogy milyen levelet írt Ady Tiszának, amikor Párizsba készült s némi pénzre volt szüksége – tessék:

„Kegyelmes uram! Nagyon kérem, bocsásson meg nekem, hogy ujból levéllel merem zavarni. Kegyes emlékezetébe akarom hozni kérésemet, melylyel két ízben bátorkodtam volt Kegyelmes Uram előtt megjelenni. Azóta – két hónapja elmúlt már – Párisban élek s tanulok. […] Ha emlékszik reá Kegyelmes Uram, azt voltam bátor kérni, hogy […] némi kis anyagi segítséget nyerjek párisi tanulmányaimhoz. […] Kegyelmes Uramnak, ki olyan kegyesen és szívesen fogadott volt, jóságába és kegyességébe ajánlva kérésem vagyok legalázatosabb tisztelője: Ady Endre.”

No és persze jegyezzük meg azt is, Ady mögött mégis csak áll egy életmű. Nem is akármilyen.

De mi áll és mi fog állni ezek mögött a szarjancsik mögött? A nagy semmi.

Amúgy Tisza csak ennyit jegyzett meg, miután elolvasta Ady pénzkérő levélkéjét:

„Emlékszem én jól rá, hogy Ady hogy szidta a Tiszákat, mikor Lóránt Dezsővel korteskedett, de én nem vagyok bosszúálló. Micsoda antik jellem! Nemde?”

Hibátlan. Ezek is micsoda antik jellemek, nemde?