A sajnálatos események miatt ezekben a hetekben Ukrajnára figyel a világ, és nem kérdés, hogy elsősorban a háborús övezetekben élők, főként ukránok, elképesztően sokat szenvednek a fegyveres harcok miatt. A média jóvoltából egymás után érkeznek a hírek a lebombázott épületekről, a civil áldozatokról, a menekülő milliókról, miközben mindkét fél jelentős veszteségeket szenved a harctereken is. Ne múljon el a békéért mondott fohász nélkül egyetlen pillanat sem! 

Magyarként kötelességünk megemlékezni a magyar áldozatokról is, többen ugyanis katonaként hősi halált haltak Kelet-Ukrajnában. Imádkozzunk az elhunytakért, a családjaiknak pedig ezúton is szívből jövő, őszinte részvétemet fejezem ki. Döbbenetes az is, ahogy a háború miatt útnak indult menekültek áradata valósággal – reméljük, csak ideiglenesen – átrajzolta Kárpátalja etnikai térképét. A magyarok jelentős része, érthető módon, az anyaországban keresett menedéket, Kárpátaljára pedig főként Harkivból és Kijevből érkeztek menekültek. A háború miatti veszteség felbecsülhetetlen. 

Ezekben a nehéz időszakokban szinte mindannyian feltekintünk az égre. A hitükben gyenge emberek átkozódnak és szitkozódnak, és az Istenen kérik számon a történteket. Az ateista ember visszatérő kérdése, hogy ha van Isten, akkor miért engedi meg ezt a szörnyű pusztítást. A hívő ember ugyanúgy felnéz az égre, de ő imádkozik. Kéri az Urat, hogy vessen véget a vérontásnak. Fontos azonban, hogy semmiképpen nem követel, és minden körülmények között ki tudja mondani: legyen meg az Isten akarata. Tudja ugyanis, hogy még ha nehéz is megérteni azt, ami éppen történik, semmi sincs ok nélkül, legfeljebb mi nem találunk rá magyarázatot. S a hívő ember tudja azt is, hogy az Úr megvédi az övéit, és a bajban, a nehéz időszakokban is jeleket küld, sokszor a legváratlanabb módon. Ilyen jel volt a magyaroknak a hír, hogy sok évtizedes várakozás után megépítik Budapesten, a Normafánál, a Szent Anna-réten az engesztelő kápolnát. S ilyen fontos jel az is, hogy éppen ezekben a nehéz hetekben a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Máriapócs és a Csíksomlyót is magában foglaló Csíkszereda testvértelepülések lettek. Ezzel felfoghatatlan és felbecsülhetetlen erőtér létesült a Kárpát-medencében, egy olyan erős kötelék, amely nemcsak a hívőket, de minden magyart összeköt határon innen is túl. Ezek az összekapaszkodások nagyon erős kapcsot jelentenek a községek, városok között. Most, az ukrajnai háborús helyzet kapcsán is sok esetben előfordult, hogy egy-egy kárpátaljai közösség segítségére éppen a testvértelepülése sietett, és tartós élelmiszerekkel, gyógyszerekkel vagy éppen pénzzel próbált enyhíteni a nehézségeken.