Mi is az a biológiai útlevél?

Az ügye vaskos dokumentációjából tudjuk, hogy Kenderesi Tamás már 2017-ben szolgáltatott olyan mintát, amit az úgynevezett bioló­giai útlevélen (angol mozaikszóval ABP) alapuló vizsgálati módszer gyanúsnak ítélt. Mielőtt továbbmennénk, muszáj rövid kitérőt tenni: mi is az a biológiai útlevél? Nos, a doppingellenőrzést alap esetben úgy végzik, hogy a tiltott szerekre van egy adott abszolút határérték, s ha az adott szert ezt meghaladó mértékben mutatják ki az adott sportoló vizelet- vagy vérmintájából, akkor igazolható a doppingvétség. Igen ám, de a biológiai paraméterek személyenként – sőt, miként arról a lapunknak adott korábbi interjúban Tiszeker Ágnes beszélt: emberi rasszonként is! – eltérnek. Éppen ezért kellő mennyiségű adatból feltérképezik a sportolók személyes biológiai jellemzőit, és bizonyos markerek változását vizsgálják adott időtartamon belül, s ha a változásra az egyéni élettani folyamatai nem adnak hiteles magyarázatot egy matematikai modell segítségével, akkor felmerül külső beavatkozás, magyarán a doppingolás gyanúja.

A biológiai útlevél három különböző úgynevezett modulból áll: a hematológiai, a szteroid-, valamint az endokrinmodul. Elsőként a hematológiai modult vezették be 2009-ben, ez vörösvérsejtek oxigénszállítását, annak fokozódását vizsgálja mindenekelőtt az EPO-használat és a vértranszfúzió kiszűrése érdekében. A 2014-ben bevezetett szteroidmodul értelemszerűen az anabolikus szteroid és tesztoszteronkészítmények használatát mutatja ki. A viszonylag friss, 2023 óta alkalmazott endokrin modul pedig a szintetikus növekedési hormon használatával kapcsolatos visszaélések kiszűrésére alkalmas.

Kenderesi doppingügye: miért nem jelzett már 2017-ben a marker?

Vissza Kenderesi ügyéhez. Azt gondolhatnánk, hogy miután a hematológiai markerek már 2017-ben gyanút jeleztek, folytatták a célzott vizsgálatokat, mígnem 2022-re összeállt a kép, hiszen hat esetben is gyanús eltérést regisztráltak a magyar úszó mintájában, s megindították a doppingeljárást. Csak éppen nem így történt. A Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) elé került ügyben maga az egyik bíró vetette fel: miért csupán 2022-ben indult meg az eljárás, ha a sportoló már 2017-ben gyanús mintát szolgáltatott. Gondolnánk, az alaposság a magyarázat, csak erre éppen a WADA szabályzata szolgáltat cáfolatot, ugyanis egyetlen gyanús adat elegendő az eljárás megindításához. Sokkal életszerűbb és valószínűbb az a magyarázat, miszerint a 2022-ben mért adat alapján 

Kilövési engedély: a nem létező, mégis ismert fogalom

A kilövési engedély eredendően vadászati szakkifejezés, de a közéletben is előszeretettel használják arra az esetre, ha egy korábban fontos személy már nem élvez – jellemzően politikai – védettséget, azaz ideális alanyává válik egy lejárató kampánynak. Nos, a doppingellenes küzdelemben is értelmezhető e fogalom. Egy régi esetet leporolva Kovács Ágnes karrierjének egy kínos doppingügy vetett véget. 2007-ben az egyik edzés után jelentek meg az uszodában a doppingellenőrök és kértek tőle mintát. Kovács Ági az előírtnál kisebb mennyiségű mintát adott, amit azzal magyarázatot, hogy hivatalos eseményre kell sietnie (UNICEF-nagykövetnek kérték fel egyébként). Az esetet jegyzőkönyvezték, s a mentőkörülmény dacára doppingeljárást indítottak ellene. 

Az eset hatalmas felháborodást váltott ki a magyar úszósportban, sőt az egész sportéletben. A Magyar (MÚSZ), sőt a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) is felmentette Kovács Ágnest, de a MACS és a WADA nem igazán tágított. Az ügy végül azzal zárult le, hogy Kovács Ági bejelentette, nem indul a pekingi olimpián, ami után nem feszegették a doppingügyét. Anélkül, hogy állást akarnánk foglalni, azt azért leszögezhetjük, mindez már jóval a pályafutása zenitjén túl történt, a sikerei csúcsán aligha kockáztatta volna meg a MACS a még nagyobb botrányt. Másik példával élve, magam is ismerek olyan olimpiai érmes sportolót, akinek a pályafutása vége felé a MACS – nyilván adatok birtokában – informálisan megüzente, nem kellene erőltetni. Az illető végül inkább a visszavonulás mellett döntött…

A MACS aligha számolt ilyen szívós védekezéssel

Hasonló szempont alapján kerülhetett a célkeresztbe Kenderesi Tamás is, aki a tokiói negyedik helyezés után a 2022-es budapesti vb-n már csupán hatodik lett 200 pillangón. Csak éppen a MACS talán nem számolt a következményekkel. Láttunk éppen elég megrázó doppingügyet, amikor a korábbi népszerű sportoló magára hagyatva próbálta menteni a bőrét, s törődött bele végül a megváltoztathatatlanba, az eltiltásba. Kenderesi ügyében nem ez történt. A Magyar Úszószövetség teljes mellszélességgel kiállt az úszó mellett, megadva neki minden jogi, orvosi és anyagi támogatást a védekezéshez.

Pontosan érzékelhető volt, hogy a WADA és különösen a CAS egy idő után már kifárasztásra játszott a tárgyalás sokadik elhalasztásával, s a CAS végül érdemi döntés helyett csupán elutasította Kenderesi fellebbezését. Normális esetben a Kenderesi Tamás ügyvédje által megfogalmazott vádakra („manipulálták az okiratokat”), Tiszeker Ágnesnek, a Hunado vezetőjének nem viszont nyilatkozattal, hanem feljelentéssel kellene reagálni, de érezhetően ő is úgy van vele, jobb lenne már túljutni az egész ügyön. Ami végső soron semmit sem tisztázott, sokkal inkább tekinthető sportdiplomáciai pengeváltásnak, még ha ezt a jellemzést mindkét fél vissza is utasítaná.

Akár úgy, hogy hite és meggyőződése szerint minden cselekedete makulátlan. Az ő esete pontosan rávilágít arra, hogy legális és illegális teljesítményfokozó, jogszerű és törvénytelen eljárás között olykor elmosódik a különbség. Maradnak a relatív igazságok és abszolút hazugságok, miként a húsz éve Gyurkovics Ferencet pellengérre állító, de végül Aján Tamást is maga alá gyűrő ügy tanulságaként az egész doppingkérdést jellemezni bátorkodtam. Kenderesi Tamás ügyében a két végpont, a fehér és a fekete között is fellelhető a szürke ötven árnyalata. A doppinggal, akár használjuk, akár nem, együtt kell élnünk.