Kenderesi doppingügye: relatív igazságok és ellentmondások

Koncepciós eljárás zajlott ellene, Kenderesi Tamás ártatlan, miként ő maga fogalmazott: „Soha életemben nem doppingoltam.” Ez az egyik állítás, amellyel szemben áll a másik: biológiailag, matematikailag is cáfolhatatlan modell támasztja alá a lefolytatott doppingeljárás eredményeként meghozott jogszerű ítéletet, a négyéves eltiltást, a magyar úszó tiltott teljesítményfokozó szert használt, azaz doppingolt. Mi az igazság? Tanácsos kételyekkel átszőni a lehetséges válaszokat.

Kenderesi Tamás csupán négy századmásodperccel maradt le a dobogóról a 2021-es tokiói olimpián a 200 méteres pillangóúszás döntőjében Fotó: MTI/Kovács Tamás

A doppingról, a doppingellenes küzdelemről a következő idealisztikus kép élhet bennünk. A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökséget (WADA), valamint az azzal együttműködésben ténykedő nemzeti – de amúgy nem csupán nemzeti hatáskörben vizsgálódó – doppingellenes szervezeteket, így a Nemzeti Doppingellenes Szervezetet (Hunado) azért hozták létre, hogy kiszűrje, nyakon csípje a csaló sportolókat.

Sokéves átlagban a vizsgálatok durván egy százaléka mutatja ki tiltott szer használatát, ami két, egymásnak lényegében ellentmondó következtetést kínál tálcán. Egyfelől a sportolók valóban csupán elenyésző hányada téved meg, másfelől a vizsgálatok hatékonysága az egyre fejlettebb módszerek dacára csekély.

Az elrettentés a WADA célja

Amit kiegészíthetünk azzal, nem csupán a doppingolás, a doppingellenőrzés is roppant költséges tevékenység, nincs forrás, kapacitás arra, hogy a világ valamennyi sportolóját folyamatosan a legfejlettebb módszerekkel ellenőrizzék, ezért inkább a preventív szándék, az elrettentés a doppingellenőrzés célja, s egy-egy nagy fogás nyilván emeli a WADA tekintélyét.

Kenderesi Tamás, a „Sajtburesz” az egész ország kedvencévé vált a 2016-os riói olimpián, a 200 méteres pillangóúszásban szerzett bronzérmén felül a közvetlen, megnyerő stílusának köszönhetően. Csak éppen a következő évben Milák Kristóf berobbant a nemzetközi élmezőnybe, miközben ő ezüstérmet szerzett a budapesti vb-n, Kenderesi lemaradt a dobogóról. 2019-ben ráadásul térdszalag-szakadást szenvedett, csupán edzésmunkával szinte lehetetlennek tűnt, hogy visszakapaszkodjon a csúcsra, ezért kísértésbe esett, s lám, a 2021-ben megrendezett tokiói olimpián csupán négy századdal maradt le a dobogóról. Ez a suttogó gyanú Kenderesivel szemben, amit aztán úgymond igazolt a doppingeljárás. Nos, nem így történt.

Mi is az a biológiai útlevél?

Az ügye vaskos dokumentációjából tudjuk, hogy Kenderesi Tamás már 2017-ben szolgáltatott olyan mintát, amit az úgynevezett biológiai útlevélen (angol mozaikszóval ABP) alapuló vizsgálati módszer gyanúsnak ítélt. Mielőtt továbbmennénk, muszáj rövid kitérőt tenni: mi is az a biológiai útlevél? Nos, a doppingellenőrzést alap esetben úgy végzik, hogy a tiltott szerekre van egy adott abszolút határérték, s ha az adott szert ezt meghaladó mértékben mutatják ki az adott sportoló vizelet- vagy vérmintájából, akkor igazolható a doppingvétség. Igen ám, de a biológiai paraméterek személyenként – sőt, miként arról a lapunknak adott korábbi interjúban Tiszeker Ágnes beszélt: emberi rasszonként is! – eltérnek. Éppen ezért kellő mennyiségű adatból feltérképezik a sportolók személyes biológiai jellemzőit, és bizonyos markerek változását vizsgálják adott időtartamon belül, s ha a változásra az egyéni élettani folyamatai nem adnak hiteles magyarázatot egy matematikai modell segítségével, akkor felmerül külső beavatkozás, magyarán a doppingolás gyanúja.

A biológiai útlevél három különböző úgynevezett modulból áll: a hematológiai, a szteroid-, valamint az endokrinmodul. Elsőként a hematológiai modult vezették be 2009-ben, ez vörösvérsejtek oxigénszállítását, annak fokozódását vizsgálja mindenekelőtt az EPO-használat és a vértranszfúzió kiszűrése érdekében. A 2014-ben bevezetett szteroidmodul értelemszerűen az anabolikus szteroid és tesztoszteronkészítmények használatát mutatja ki. A viszonylag friss, 2023 óta alkalmazott endokrin modul pedig a szintetikus növekedési hormon használatával kapcsolatos visszaélések kiszűrésére alkalmas.

Kenderesi doppingügye: miért nem jelzett már 2017-ben a marker?

Vissza Kenderesi ügyéhez. Azt gondolhatnánk, hogy miután a hematológiai markerek már 2017-ben gyanút jeleztek, folytatták a célzott vizsgálatokat, mígnem 2022-re összeállt a kép, hiszen hat esetben is gyanús eltérést regisztráltak a magyar úszó mintájában, s megindították a doppingeljárást. Csak éppen nem így történt. A Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) elé került ügyben maga az egyik bíró vetette fel: miért csupán 2022-ben indult meg az eljárás, ha a sportoló már 2017-ben gyanús mintát szolgáltatott. Gondolnánk, az alaposság a magyarázat, csak erre éppen a WADA szabályzata szolgáltat cáfolatot, ugyanis egyetlen gyanús adat elegendő az eljárás megindításához. Sokkal életszerűbb és valószínűbb az a magyarázat, miszerint a 2022-ben mért adat alapján

Kenderesit célzottan visszamenőleg is ellenőrizték, hogy a vádat még jobban alátámasszák. Kellő óvatossággal két következtetés kínálkozik: egyrészt az eljárás mégsem tekinthető kifogástalannak, hiszen 2017-ben nem jelzett a marker, másrészt Kenderesire 2022-ben „rászálltak”, azért kezdték el tüzetesen vizsgálni a markereit.

Kilövési engedély: a nem létező, mégis ismert fogalom

A kilövési engedély eredendően vadászati szakkifejezés, de a közéletben is előszeretettel használják arra az esetre, ha egy korábban fontos személy már nem élvez – jellemzően politikai – védettséget, azaz ideális alanyává válik egy lejárató kampánynak. Nos, a doppingellenes küzdelemben is értelmezhető e fogalom. Egy régi esetet leporolva Kovács Ágnes karrierjének egy kínos doppingügy vetett véget. 2007-ben az egyik edzés után jelentek meg az uszodában a doppingellenőrök és kértek tőle mintát. Kovács Ági az előírtnál kisebb mennyiségű mintát adott, amit azzal magyarázatot, hogy hivatalos eseményre kell sietnie (UNICEF-nagykövetnek kérték fel egyébként). Az esetet jegyzőkönyvezték, s a mentőkörülmény dacára doppingeljárást indítottak ellene.

Az eset hatalmas felháborodást váltott ki a magyar úszósportban, sőt az egész sportéletben. A Magyar (MÚSZ), sőt a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) is felmentette Kovács Ágnest, de a MACS és a WADA nem igazán tágított. Az ügy végül azzal zárult le, hogy Kovács Ági bejelentette, nem indul a pekingi olimpián, ami után nem feszegették a doppingügyét. Anélkül, hogy állást akarnánk foglalni, azt azért leszögezhetjük, mindez már jóval a pályafutása zenitjén túl történt, a sikerei csúcsán aligha kockáztatta volna meg a MACS a még nagyobb botrányt. Másik példával élve, magam is ismerek olyan olimpiai érmes sportolót, akinek a pályafutása vége felé a MACS – nyilván adatok birtokában – informálisan megüzente, nem kellene erőltetni. Az illető végül inkább a visszavonulás mellett döntött…

20210324-108-tum — Kenderesi Tamás pályafutását megpecsetélte a több mint két éven át húzódó doppingeljárás Fotó: Nemzeti Sport/Török Attila

A MACS aligha számolt ilyen szívós védekezéssel

Hasonló szempont alapján kerülhetett a célkeresztbe Kenderesi Tamás is, aki a tokiói negyedik helyezés után a 2022-es budapesti vb-n már csupán hatodik lett 200 pillangón. Csak éppen a MACS talán nem számolt a következményekkel. Láttunk éppen elég megrázó doppingügyet, amikor a korábbi népszerű sportoló magára hagyatva próbálta menteni a bőrét, s törődött bele végül a megváltoztathatatlanba, az eltiltásba. Kenderesi ügyében nem ez történt. A Magyar Úszószövetség teljes mellszélességgel kiállt az úszó mellett, megadva neki minden jogi, orvosi és anyagi támogatást a védekezéshez.

S bizony az eljárás egy rakat tisztázatlan kérdést, sőt eljárási hibát hozott felszínre.

Pontosan érzékelhető volt, hogy a WADA és különösen a CAS egy idő után már kifárasztásra játszott a tárgyalás sokadik elhalasztásával, s a CAS végül érdemi döntés helyett csupán elutasította Kenderesi fellebbezését. Normális esetben a Kenderesi Tamás ügyvédje által megfogalmazott vádakra („manipulálták az okiratokat”), Tiszeker Ágnesnek, a Hunado vezetőjének nem viszont nyilatkozattal, hanem feljelentéssel kellene reagálni, de érezhetően ő is úgy van vele, jobb lenne már túljutni az egész ügyön. Ami végső soron semmit sem tisztázott, sokkal inkább tekinthető sportdiplomáciai pengeváltásnak, még ha ezt a jellemzést mindkét fél vissza is utasítaná.

Kenderesi Tamás mindenképpen áldozat. Mint minden sportoló, aki a doppinggal átszőtt sportéletben akar érvényesülni. Ne menjünk most bele abba, milyen táplálékkiegészítőket, vitaminokat és egyéb finomságokat kell magába erőltetni egy-egy sportolónak annak érdekében, hogy a maximálison túl is fokozza a teljesítményét.

Akár úgy, hogy hite és meggyőződése szerint minden cselekedete makulátlan. Az ő esete pontosan rávilágít arra, hogy legális és illegális teljesítményfokozó, jogszerű és törvénytelen eljárás között olykor elmosódik a különbség. Maradnak a relatív igazságok és abszolút hazugságok, miként a húsz éve Gyurkovics Ferencet pellengérre állító, de végül Aján Tamást is maga alá gyűrő ügy tanulságaként az egész doppingkérdést jellemezni bátorkodtam. Kenderesi Tamás ügyében a két végpont, a fehér és a fekete között is fellelhető a szürke ötven árnyalata. A doppinggal, akár használjuk, akár nem, együtt kell élnünk.