Ovecskin barátságát Putyinnal nem firtatják Amerikában

Nem csupán az NHL hivatalos felületei és a legismertebb amerikai sportlapok, a New York Timestól a Washington Postig a közéleti portálok is kiemelt hírként és terjedelemben számoltak be Alekszandr Ovecskin, a „The Great Eight”, avagy – Cristiano Ronaldo mintájára – a GR8 sporttörténelmi eredményéről. És valóban csakis arról. Ritka kivételként tényleg csupán néhány lap feszegeti Ovecskin orosz voltát, mi több, barátságát Putyinnal, az őt méltató írások túlnyomó többségében a legendás Wayne Gretzky rekordjának felülírására szorítkoznak, az orosz jégkorongozó Amerikában, közelebbről a Washington Capitals színeiben immár huszonegy éve íródó karrierje legemlékezetesebb állomásainak felelevenítése mellett. Jellemző, hogy az orosz klasszis Putyinhoz fűződő barátságát Finnországban porolták le.

Wayne Gretzy jelen volt és gratulált Alekszandr Ovecskinnek, amikor az orosz jégkorongozó a 895. góljával megdöntötte az ő NHL-rekordját Fotó: BRUCE BENNETT / GETTY IMAGES NORTH AMERICA

Valóban ez lenne a profizmus, így kell működnie a médiának? Ki tudja? Mindez Gera Zoltán és Nagy László már-már feledésbe merült esetét idézi fel bennem. Amikor Gera (a magyar nemzeti csapatot akkoriban irányító holland Erwin Koemannal összekülönbözve) átmenetileg lemondta a válogatottságot, illetve Nagy a spanyolokkal kokettált, ezért nem jött haza. Nos, az idő tájt rendre a két játékos klubcsapatának kilátásait elemző interjúk jelentek a magyar sajtóban az Angliában is elismert futballistával, valamint a hosszú éveken át a legjobbnak tartott magyar kézilabdázóval, mintha a magyar olvasókat a Fulham és a Barcelona sorsa foglalkoztatná, nem pedig a két klasszis válogatottsága körüli feszült helyzet. Pontosan tudjuk, ez volt az előzetes alku: a két kiválóság csak ezen feltételekkel nyilatkozott; s hát ki utasított volna vissza egy exkluzív Gera- vagy Nagy-interjút?

Alekszandr Ovecskin Vlagyimir Putyin mellett kampányolt

Ugyanígy viselkedik ezúttal Ovecskinnal kapcsolatban a tengerentúli média. S hogy mi az orosz hokis bűne? Nos, Ovecskin még 2017-ben létrehozta a PutinTeam nevű alapítványt azzal a céllal, hogy támogassa Putyint a 2018-as elnökválasztáson.

Csak a hazámért teszem, tudjátok, hogy van ez! Onnan származom, ott élnek a szüleim, ott él az összes barátom. Teljesen általános, hogy az emberek a világ bármely pontján támogatják az elnöküket. Ennek semmi köze sincs a politikához

– Ovecskin így szerelte le a kíváncsiskodókat. S ha nem is vették be e gyenge dumát, nem is állították pellengérre a Putyin iránti rajongása miatt. Igaz, 2017-ben más idők jártak. Akkor is Donald Trump volt az Egyesült Államok elnöke, aki ugyancsak az orosz elnök barátja.

Izgalmasabb kérdés, ami az orosz offenzíva, a háború kitörése után történt. Alekszandr Ovecskinnak is színt kellett vallania.

Kérem, ne legyen több háború. Nem számít, ki áll háborúban – Oroszország, Ukrajna, más országok –, békében kell élnünk ebben a nagyszerű világban

– tett hitet Ovecskin a világbéke mellett, de Putyint sem tagadta meg. Amikor az orosz elnökről kérdezték, így felelt:

Ő az elnököm. De nem ártom bele magam a politikába. Sportoló vagyok, remélem, minél hamarabb vége lesz ennek. Mindkét fél számára nehéz a helyzet, ahogy mondtam, remélem, hogy mindennek vége lesz. Nincs befolyásom a dolgok alakulására.

Nem firtatták a nyilvánvaló ellentmondást, hogy ha, miként állítja, apolitikus alkat, ugyan miért hozott létre PutinTeam néven alapítványt, mi több, Ovecskin a háború kitörése után sem törölte Instagram-fiókjából a Putyinnal készült közös képet. Ovecskin azóta nem beszél, nem is posztol sem Putyinról, sem a háborúról, az amerikai média pedig nem akadékoskodik. Az üzlet ugyanis ezt kívánja meg.

Vlagyimir Putyin szeret sütkérezni a híres orosz sportolók társaságában Fotó: YURI KADOBNOV / AFP POOL

Orosz sztárok az NHL-ben, amerikai játékosok a KHL-ben

Ugyanez az alku az NHL-ben szereplő többi orosz jégkorongozó esetében is. Az orosz játékosok száma a 2022–23-as idényre ugyan valamelyest csökkent az előző kiíráshoz képest (41-ről 32-re), de aztán visszaállt 40-re, a most zajló évadban pedig 25-re zuhant. A liga klubjai nem a politikai szimpátia, hanem a játéktudás alapján döntenek.

Ennél is érdekesebb az orosz bázisú bajnokságban, a KHL-ben szereplő észak-amerikai jégkorongozók helyzete. A háború kitörése után a tengerentúlon többször terítékre került, hogy a kanadai és amerikai hokisoknak haza kellene térniük Oroszországból, Adrien Blanchard, Kanada külügyminisztere egyenesen felszólította a játékosokat, hogy hagyják ott Oroszországot. Az érintettek ezt határozottan visszautasították, mondván, ők is a piacról élnek, és az oroszországi életkörülményeik szemernyit sem változtak. S láss csodát, a háború kitörése óta a KHL-ben szereplő észak-amerikai hokisok száma folyamatosan növekszik, jelenleg rekordként százöten játszanak Oroszországban…

Érdekes, 2022-ben az orosz teniszezőket a Roland Garrosról és Wimbledonból még kitiltották, a US Openen viszont már pályára léphettek. A kerékpársport sem ártotta bele magát a politikába, csupán annyi történt, hogy az orosz származású, de Olaszországban született és Franciaországban nevelkedett Pavel Szivakov tiltakozásul francia színekre váltott. A Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) orosz elnökét, Arkagyij Dvorkovicsot a háború alatt újraválasztották, az orosz sakkozók – FIDE-zászló alatt – a világbajnoki sorozatban is szerepelhetnek, csupán csapatként nem indulhatnak a sakkolimpián.

Közeleg a 2026-os téli olimpia: a NOB ismét döntési helyzetben

A profi sport ügyet sem vetett a háborúra. Vessük mindezt össze a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szerencsétlenkedésével! A NOB a háború kipattanásakor nem vállalta fel a döntést az oroszokról, áthárítva azt a nemzetközi sportági szakszövetségekre, majd erőtlen kampányt folytatott az olimpiai eszme, a béke jegyében, s szinte teljesíthetetlen feltételeket szabott, így végül csupán tizenöt orosz sportoló indulhatott a párizsi játékokon.

A NOB úgy érvelt, csak azon sportolók nyernek bebocsátást, akikről minden kétséget kizáróan kijelenthető, elhatárolódnak a háborútól. A katonai hátterű egyesületek, a CSZKA sportolóit emiatt eleve kizárták. Amikor már a kvalifikációs versenyekre készülve elkezdődött a listázás, Sztanyiszlav Pozdnyakov, az Orosz Olimpiai Bizottság vívóként háromszoros olimpiai aranyérmes elnöke egy idő után, megunva a huzavonát, kijelentette, akkor inkább egyetlen orosz vívó sem utazik Párizsba. Elfogultság nélkül: ez volt ez egyetlen karakán megnyilvánulás e kérdésben.

Újabb olimpia közeleg, kevesebb mint egy év van hátra a 2026-os milánói téli játékok kezdetéig.

A NOB márciusban megválasztott új elnöke, Kirsty Coventry többek között az orosz (és fehérorosz) sportolók visszafogadásával kampányolt. Mozgolódik a politika is. Matteo Salvini olasz miniszterelnök-helyettes a minap reményét fejezte ki, hogy hosszú idő után a 2026-os téli olimpia lesz az első esemény, ahol orosz és ukrán sportolók ismét együtt versenyezhetnek.

A magasztos eszmék mellett persze az üzleti érvek is sokat nyomnak a latban. A téli olimpia Oroszország nélkül különösen csonka, ez hatványozottan érvényes a játékok kiemelt jelentőségű eseményére, a jégkorongtornára. Pláne annak ismeretében, hogy az NHL már megállapodott a NOB-bal: a 2014-es szocsi játékok után a liga játékosai ismét szerepelhetnek az olimpián.

Három éve az agresszió megindításával Putyin megvárta a pekingi téli játékok végét.

A 2026-os téli olimpia újabb kínálkozó alkalom arra, hogy végre lezárja a vérontást. A jövőre már negyvenéves Alekszandr Ovecskin szereplése a viadal nagy sztorija lehetne.

Ám a világ nem a PutinTeam, csupán Oroszország visszatérését hajlandó támogatni. Ovecskin ezúttal kivételt tehetne, s megpróbálhatna befolyással lenni a dolgok alakulására.

Alekszandr Ovecskin nyilatkozata az orosz–ukrán háború kitörésekor: