Nem csupán az NHL hivatalos felületei és a legismertebb amerikai sportlapok, a New York Timestól a Washington Postig a közéleti portálok is kiemelt hírként és terjedelemben számoltak be Alekszandr Ovecskin, a „The Great Eight”, avagy – Cristiano Ronaldo mintájára – a GR8 sporttörténelmi eredményéről. És valóban csakis arról. Ritka kivételként tényleg csupán néhány lap feszegeti Ovecskin orosz voltát, mi több, barátságát Putyinnal, az őt méltató írások túlnyomó többségében a legendás Wayne Gretzky rekordjának felülírására szorítkoznak, az orosz jégkorongozó Amerikában, közelebbről a Washington Capitals színeiben immár huszonegy éve íródó karrierje legemlékezetesebb állomásainak felelevenítése mellett. Jellemző, hogy az orosz klasszis Putyinhoz fűződő barátságát Finnországban porolták le.
Valóban ez lenne a profizmus, így kell működnie a médiának? Ki tudja? Mindez Gera Zoltán és Nagy László már-már feledésbe merült esetét idézi fel bennem. Amikor Gera (a magyar nemzeti csapatot akkoriban irányító holland Erwin Koemannal összekülönbözve) átmenetileg lemondta a válogatottságot, illetve Nagy a spanyolokkal kokettált, ezért nem jött haza. Nos, az idő tájt rendre a két játékos klubcsapatának kilátásait elemző interjúk jelentek a magyar sajtóban az Angliában is elismert futballistával, valamint a hosszú éveken át a legjobbnak tartott magyar kézilabdázóval, mintha a magyar olvasókat a Fulham és a Barcelona sorsa foglalkoztatná, nem pedig a két klasszis válogatottsága körüli feszült helyzet. Pontosan tudjuk, ez volt az előzetes alku: a két kiválóság csak ezen feltételekkel nyilatkozott; s hát ki utasított volna vissza egy exkluzív Gera- vagy Nagy-interjút?
Alekszandr Ovecskin Vlagyimir Putyin mellett kampányolt
Ugyanígy viselkedik ezúttal Ovecskinnal kapcsolatban a tengerentúli média. S hogy mi az orosz hokis bűne? Nos, Ovecskin még 2017-ben létrehozta a PutinTeam nevű alapítványt azzal a céllal, hogy támogassa Putyint a 2018-as elnökválasztáson.
Csak a hazámért teszem, tudjátok, hogy van ez! Onnan származom, ott élnek a szüleim, ott él az összes barátom. Teljesen általános, hogy az emberek a világ bármely pontján támogatják az elnöküket. Ennek semmi köze sincs a politikához
– Ovecskin így szerelte le a kíváncsiskodókat. S ha nem is vették be e gyenge dumát, nem is állították pellengérre a Putyin iránti rajongása miatt. Igaz, 2017-ben más idők jártak. Akkor is Donald Trump volt az Egyesült Államok elnöke, aki ugyancsak az orosz elnök barátja.
Izgalmasabb kérdés, ami az orosz offenzíva, a háború kitörése után történt. Alekszandr Ovecskinnak is színt kellett vallania.
Kérem, ne legyen több háború. Nem számít, ki áll háborúban – Oroszország, Ukrajna, más országok –, békében kell élnünk ebben a nagyszerű világban
– tett hitet Ovecskin a világbéke mellett, de Putyint sem tagadta meg. Amikor az orosz elnökről kérdezték, így felelt:
Ő az elnököm. De nem ártom bele magam a politikába. Sportoló vagyok, remélem, minél hamarabb vége lesz ennek. Mindkét fél számára nehéz a helyzet, ahogy mondtam, remélem, hogy mindennek vége lesz. Nincs befolyásom a dolgok alakulására.
Nem firtatták a nyilvánvaló ellentmondást, hogy ha, miként állítja, apolitikus alkat, ugyan miért hozott létre PutinTeam néven alapítványt, mi több, Ovecskin a háború kitörése után sem törölte Instagram-fiókjából a Putyinnal készült közös képet. Ovecskin azóta nem beszél, nem is posztol sem Putyinról, sem a háborúról, az amerikai média pedig nem akadékoskodik. Az üzlet ugyanis ezt kívánja meg.
Orosz sztárok az NHL-ben, amerikai játékosok a KHL-ben
Ugyanez az alku az NHL-ben szereplő többi orosz jégkorongozó esetében is. Az orosz játékosok száma a 2022–23-as idényre ugyan valamelyest csökkent az előző kiíráshoz képest (41-ről 32-re), de aztán visszaállt 40-re, a most zajló évadban pedig 25-re zuhant. A liga klubjai nem a politikai szimpátia, hanem a játéktudás alapján döntenek.
Ennél is érdekesebb az orosz bázisú bajnokságban, a KHL-ben szereplő észak-amerikai jégkorongozók helyzete. A háború kitörése után a tengerentúlon többször terítékre került, hogy a kanadai és amerikai hokisoknak haza kellene térniük Oroszországból, Adrien Blanchard, Kanada külügyminisztere egyenesen felszólította a játékosokat, hogy hagyják ott Oroszországot. Az érintettek ezt határozottan visszautasították, mondván, ők is a piacról élnek, és az oroszországi életkörülményeik szemernyit sem változtak. S láss csodát, a háború kitörése óta a KHL-ben szereplő észak-amerikai hokisok száma folyamatosan növekszik, jelenleg rekordként százöten játszanak Oroszországban…
Érdekes, 2022-ben az orosz teniszezőket a Roland Garrosról és Wimbledonból még kitiltották, a US Openen viszont már pályára léphettek. A kerékpársport sem ártotta bele magát a politikába, csupán annyi történt, hogy az orosz származású, de Olaszországban született és Franciaországban nevelkedett Pavel Szivakov tiltakozásul francia színekre váltott. A Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) orosz elnökét, Arkagyij Dvorkovicsot a háború alatt újraválasztották, az orosz sakkozók – FIDE-zászló alatt – a világbajnoki sorozatban is szerepelhetnek, csupán csapatként nem indulhatnak a sakkolimpián.
Közeleg a 2026-os téli olimpia: a NOB ismét döntési helyzetben
A profi sport ügyet sem vetett a háborúra. Vessük mindezt össze a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szerencsétlenkedésével! A NOB a háború kipattanásakor nem vállalta fel a döntést az oroszokról, áthárítva azt a nemzetközi sportági szakszövetségekre, majd erőtlen kampányt folytatott az olimpiai eszme, a béke jegyében, s szinte teljesíthetetlen feltételeket szabott, így végül csupán tizenöt orosz sportoló indulhatott a párizsi játékokon.
A NOB úgy érvelt, csak azon sportolók nyernek bebocsátást, akikről minden kétséget kizáróan kijelenthető, elhatárolódnak a háborútól. A katonai hátterű egyesületek, a CSZKA sportolóit emiatt eleve kizárták. Amikor már a kvalifikációs versenyekre készülve elkezdődött a listázás, Sztanyiszlav Pozdnyakov, az Orosz Olimpiai Bizottság vívóként háromszoros olimpiai aranyérmes elnöke egy idő után, megunva a huzavonát, kijelentette, akkor inkább egyetlen orosz vívó sem utazik Párizsba. Elfogultság nélkül: ez volt ez egyetlen karakán megnyilvánulás e kérdésben.
Újabb olimpia közeleg, kevesebb mint egy év van hátra a 2026-os milánói téli játékok kezdetéig.
A NOB márciusban megválasztott új elnöke, Kirsty Coventry többek között az orosz (és fehérorosz) sportolók visszafogadásával kampányolt. Mozgolódik a politika is. Matteo Salvini olasz miniszterelnök-helyettes a minap reményét fejezte ki, hogy hosszú idő után a 2026-os téli olimpia lesz az első esemény, ahol orosz és ukrán sportolók ismét együtt versenyezhetnek.
A magasztos eszmék mellett persze az üzleti érvek is sokat nyomnak a latban. A téli olimpia Oroszország nélkül különösen csonka, ez hatványozottan érvényes a játékok kiemelt jelentőségű eseményére, a jégkorongtornára. Pláne annak ismeretében, hogy az NHL már megállapodott a NOB-bal: a 2014-es szocsi játékok után a liga játékosai ismét szerepelhetnek az olimpián.
Három éve az agresszió megindításával Putyin megvárta a pekingi téli játékok végét.
A 2026-os téli olimpia újabb kínálkozó alkalom arra, hogy végre lezárja a vérontást. A jövőre már negyvenéves Alekszandr Ovecskin szereplése a viadal nagy sztorija lehetne.
Ám a világ nem a PutinTeam, csupán Oroszország visszatérését hajlandó támogatni. Ovecskin ezúttal kivételt tehetne, s megpróbálhatna befolyással lenni a dolgok alakulására.
Alekszandr Ovecskin nyilatkozata az orosz–ukrán háború kitörésekor:
