Felelősségvállalás

Az első szó az együttérzésé, ezért gyors felépülést és fájdalommentes gyógyulást kívánunk Szász Júliának és Horváth Lajos Ottónak, akik a Nemzeti Színházban szenvedtek előadás közben súlyos munkahelyi balesetet. Biztosak lehetnek abban, hogy nagyon sok színházszerető ember szorít most értük, és ki imával, ki aggódó gondolatok sokaságával igyekszik erőt adni nekik szenvedéseik elviselésére.

További A Helyzet híreink

Káel Csaba is azt kéri, ne fogadják el Vidnyánszky Attila lemondását

A második szó a felelősségről kell szóljon és annak vállalásáról. Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház vezetőjéhez méltó módon nézett szembe azzal a felelősséggel, ami vezérigazgatóként az eset miatt a vállára nehezedett, kertelés nélkül vállalta azt, és tisztségéről lemondott. Bodrogi Gyula, a Nemzet Színésze szerint egy ilyen helyzetben ez természetes lépés.

És bár egyetértek vele, annyit azért megjegyeznék, hogy egy természetellenes korban muszáj meglátni és elismerni a természetes viselkedést, nehogy a percemberkék a felelősségvállalás totális hiányát tegyék normává. Mindennap tapasztalhatjuk politikusoktól, magas beosztású vezetőktől, hogy azt igyekeznek elhitetni, normális az, ha nem tolják helyre az általuk kizökkentett időt.

Vidnyánszky Attila lemondásával bebizonyította, hogy nem csupán nagy művész, hanem mindannyiunk elé példaként állítható nagy formátumú ember is.

Lemondását azonban Csák János kulturális és innovációs miniszter nem fogadta el, azzal csak a színházban történt baleset vizsgálatának lezárulta után kíván foglalkozni.

Mondhatni ez is természetes. Hiszen a nemzeti kultúráért felelősséget viselő vezetőként a lehető legkörültekintőbben kell eljárnia ebben az esetben.

Tragikus balesettel érne föl ugyanis vezető nélkül hagyni, a vezetőváltás soha nem sérülésmentes traumáival megterhelni azt az intézményt, amely zászlóshajója a nemzeti kultúra értékőrzésének úgy, hogy közben az egyik leginnovatívabb közössége a magyar kultúra intézményrendszerének, a legmerészebb újításoktól sem riad vissza, és a magyar színházi szcéna nemzetközi ismertségének és elismertségének is a legaktívabb szereplője és alakítója.

További A Helyzet híreink

Kálomista Gábor: Vidnyánszky Attila kiesése hatalmas veszteség lenne

A lemondott igazgató helyezheti minden más elé a felelősségvállalás megfontolásait, derékba törheti saját művészi és intézményvezetői karrierjét. Erős, sokat próbált ember, nyilván hamar föl tud állni egy ilyen kudarc után is. Ám a miniszter okkal és joggal helyezi minden elé a Nemzeti Színház és a nemzeti kultúra érdekeit.

Ahogy Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója fogalmazott, a traumán átvezetni a társulatot is Vidnyánszky Attila hivatott.

További A Helyzet híreink

„Attila, maradj!”

Hasonló tartalmú közleményben álltak ki mellette a magyar kultúra intézményrendszerének ismert vezetői, úgymint Káel Csaba, Demeter Szilárd, Fekete Péter, Kálomista Gábor, Turi Attila, az MMA nemrég megválasztott elnöke és a Magyar Teátrumi Társaság négy alelnöke.

Mindannyian azon a véleményen vannak, hogy példátlan veszteség érné a magyar színházművészetet, a magyar nemzeti kultúrát, ha Vidnyánszky Attila távozna, ezért maradnia kell a Nemzeti Színház élén, és abban bíznak, a miniszter nem fogadja el a lemondását.

Valamennyien egyetértenek abban is, hogy a színház veszélyes üzem, sajnos ebből fakadóan mindig adódhatnak balesetek, mint az élet más hasonlóan veszélyes területein. Alapos kivizsgálás után pontosan meg kell tehát fogalmazni, mi is történt valójában, hogy máskor ne fordulhasson elő hasonló eset.

De a virtuális térbe most is kirajzó kárörvendőket, a mocskos szájú kommentelőket, a Vidnyánszky bukásán élcelődő cinikusokat és a balesetet politikai színezetűvé hazudó közérzetrombolókat jobb, ha meg sem halljuk. Inkább nézzen meg mindenki egy előadást a Nemzetiben.

Borítókép: Vidnyánszky Attila (Fotó: MTI/Hegedüs Róbert)