
Egyértelműen a BYD az első számú kínai márka Európában is, hiszen két év alatt hatról 13-ra növelte a nálunk forgalmazott modelljei számát, és már több mint ezer márkakereskedést nyitott. Ráadásul a következő évben ezt meg szeretné duplázni, amihez a megfelelő keresletet az olyan, kifejezetten Európának fejlesztett modellektől várja, mint a kombiként is rendelhető Seal 6 DM-i konnektoros hibrid vagy a hamarosan Szegeden készülő, ezáltal még olcsóbbá váló elektromos kisautó, a Dolphin Surf. De olyan neves kínai gyártók is komoly standdal jelezték európai érkezésüket, mint a repülő autóiról és emberszabású robotjairól is ismert, októbertől Magyarországon is forgalmazott Xpeng, a Stellantishoz tartozó, elektromos VW Golf-riválissal jelentkező Leapmotor, a Changan, a Dongfenghez tartozó Forthing, a GAC, az Aito vagy a reprezentációs állami limuzinjairól ismert prémiummárka, a Hongqi, melynek neve egyébként vörös zászlót jelent.

München megmutatta, hogy a tradicionális európai gyártók egyre innovatívabb autókkal próbálják bizonygatni, hogy nemcsak ismertségben és presztízsben, hanem autófejlesztési és -gyártási szakértelemben is van még van némi előnyük a kínaiakkal szemben, és hogy már nem kell leírni őket akkor sem, ha elektromos hajtásokról van szó.
Például az Audi a frissen igazolt Massimo Frascella dizájnerrel készíttette el a TT lehetséges utódjából ízelítőt adó kupétanulmányt, amely állítólag egy új formatervezési korszak kezdetét jelzi a négykarikás márkánál. Gorden Wagener, a Mercedes dizájnigazgatója leszólta az újdonságot, szerinte a puritán belseje olyan, mintha 1995-ből származna. Lehet, hogy igaza van, de legalább az Audi nem követte az unalmas, széles vásznú, dupla kijelzős divatot, ami ma szinte minden autógyártóra jellemző.






























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!