Immár 89 hónapja a Fidesz–KDNP a legnépszerűbb politikai alakulat Magyarországon, mivel többek között 2013-ban sem tudta utolérni egyetlen ellenzéki alakulat sem. A közelgő 2014-es választások előtt azonban a jelentős előny ellenére sem dőlhetnek hátra a kormánypártban, mivel egyelőre még mindig nem teljesen világos, hogy az ellenzéki oldalon milyen balliberális formációval kell majd fölvennie a versenyt.
Az Ipsos 2013. decemberi adatai szerint a biztos szavazó pártválasztók körében a Fidesz–KDNP 47, az MSZP 27, a Jobbik 12, az Együtt–PM Szövetség 6, a Demokratikus Koalíció 3, az LMP pedig 2 százalékon állt. A Medián szerint a Fidesz–KDNP 52, az MSZP 18, a Jobbik 14, az Együtt–PM 8, a DK 6, míg az LMP egy százalékon állt. A Nézőpont Intézet 40 százalékos Fidesz–KDNP, 12 százalékos MSZP, 11 százalékos Jobbik, 7 százalékos Együtt–PM, és 4-4 százalékos DK és LMP támogatottságot mért decemberben.
A Századvég Intézet kutatásából az derült ki, hogy a kormánypártok a biztos szavazó pártválasztók körében jelenleg 52 százalékon állnak. Az MSZP-re a biztos szavazók 23, a Jobbikra 13 százaléka szavazna. Mind az Együtt 2014–PM, mind a DK támogatottsága 4-4 százalékos ebben a körben. Az LMP-re 2, a Liberálisokra és más pártokra 1-1 százalék voksolna a felmérés szerint a biztos párválasztók közül. A Tárki szerint a biztos szavazó pártválasztók között egy százalékot erősödött a Fidesz novemberről decemberre; 51-ről 52 százalékra, míg az MSZP leadott egy százalékot, 18-ról 17 százalékra csökkent a támogatottságuk. A Jobbik 15, a DK 8, az Együtt–PM 5, míg az LMP 2 százalékon állt.
Az öt közvélemény-kutató intézet adatait összegezve a Fidesz–KDNP a biztos szavazók körében 48,6, az MSZP 19,4, a Jobbik 13, az Együtt-PM 6, a DK 5, míg az LMP 2,2 százalékon állt. Ha esetleg létrejönne egy közös balliberális választási lista, és minden egyes hívük követné is a pártjuk döntését, akkor is a mostani kormánypártok állnának az első helyen, ami így a választások közeledtével meglehetősen kellemes helyzet a Fidesz számára, de nagy hiba lenne a részükről az elkényelmesedés.
A mostani eredmények teljes körű értékeléséhez érdemes megnézni, hogy a korábbi kormányok hasonló időszakában hogyan álltak a pártok erőviszonyai a választások közeledtével. 1993 decemberében a Medián adatai szerint a biztos pártválasztók körében az MSZP 25, a Fidesz 12, az SZDSZ 10, az MDF 7, a KDNP és az FKGP egyaránt 6-6 százalékkal állt. Az adatok alapján egyértelműen látszott már, hogy a jobbközép koalíció súlyos vereséget szenved majd 1994-ben.
1997 utolsó hónapjában a Szonda Ipsos adatai szerint a biztos szavazók körében az MSZP 37, a Fidesz 22, az FKGP 20, az SZDSZ 8, az MDF 4, míg a KDNP 3 százalékon állt. Bár az akkori balliberális kormánykoalíció meglehetősen nagy fölénnyel vezetett, azonban az ellenzéki erők támogatottsága összesítve magasabb volt, ráadásul az akkor még kétfordulós választási rendszer miatt a kölcsönös visszalépés lehetősége lényegesen egyszerűbb volt, mint az egyfordulós szisztémában.
12 évvel ezelőtt a Tárki adatai szerint a biztos szavazó pártválasztók körében a Fidesz 48, az MSZP 37, az SZDSZ és MIÉP 5-5 százalékon állt. Az akkori kormánypárt meglehetősen kedvezően állt, de ennek ellenére 2002-ben mégis veszített, mivel a bizonytalan szavazók magas aktvitása miatt, ha csak minimális mértékben, de a szocialisták képesek voltak fordítani.
2005 decemberében a Fidesz és az MSZP egyaránt 44-44 százalékon állt a biztos szavazó pártválasztók körében, míg az SZDSZ a küszöb környékén lebegett a 4 százalékos eredményével. Ez az eredmény is roppant erős kampányt jelzett előre 2006-ra, amikor is végül az MSZP képes volt az SZDSZ-el közösen megnyerni a választást.
Négy évvel ezelőtt már gyakorlatilag minden eldőlt, mivel a Fidesz 63, az MSZP 19, míg a Jobbik 12 százalékon állt a Tárki adatai szerint. A kérdés csupán az volt, hogy a jobbközép ellenzék képes lesz-e a kétharmados többség megszerzésére, ami végül is sikerült 2010 tavaszán.
Az elmúlt évtizedek adatait mérlegre téve egyértelműen látszik, hogy a legkedvezőbb helyzetben a Fidesz–KDNP van a mostani támogatottsági adataival. Emellett persze arról sem szabad elfelejtkezni, hogy mind 1997-ben, mind 2001-ben meglehetősen jól álltak az akkori kormánypártok, mégis a következő választásokon vereséget szenvedtek. Persze a politikai verseny feltételei is megváltoztak az akkori időszakhoz képest, ami egyrészt egy újabb bizonytalansági tényező a végeredmény kialakulásának a szempontjából.
Immár 88 hónapja vezeti a közvélemény-kutatásokat a Fidesz–KDNP, de mindezek ellenére még meglehetősen korai lenne kijelenteni, hogy a 2014-es választások eldőltek volna, mivel a nem válaszolók és a bizonytalanok továbbra is rendkívül magas arányt képviselnek. A novemberi adatok alapján egy közös MSZP–Együtt–PM–DK listája is simán kikapna a kormánypártoktól.
Októberben is megőrizte jelentős előnyét a Fidesz–KDNP, így már 87 hónapja vezeti a közvélemény-kutatásokat. Ami a mostani kormánypártok számára figyelmeztető jel, hogy sokan elégedetlenek a kabinet teljesítményével, és sok a bizonytalan szavazó, de emellett az is tény, hogy a rendszerváltás óta kormánypárt egyszer sem állt ilyen jól.
Immár 86 hónapja vezeti a közvélemény-kutatásokat a Fidesz–KDNP pártszövetség, azonban hiba lenne, ha a kormánypártok elkönyvelnék 2014-es győzelmüket. A Fidesz egyébként 20 évvel ezelőtt is magabiztosan vezetett, mégis éppen hogy bekerült az 1994-ben megalakuló parlamentbe.
Az augusztusi közvélemény-kutatások alapján is magabiztosan vezet a Fidesz–KDNP, ami azt jelenti, hogy a kormánypártok már 85 hónapja állnak a népszerűségi listák élén. Az MSZP és az Együtt–PM közösen sem közelíti meg a kabinet pártjainak a támogatottságát. A rendszerváltás óta egyszer sem volt példa arra, hogy a következő választások előtt ennyivel a kormány vezessen.
Hét éve vezeti folyamatosan a közvélemény-kutatásokat a Fidesz–KDNP, ráadásul júliusban még növelte is az előnyét legfőbb riválisával szemben. Tény az is, hogy a rendszerváltás óta egyetlen kormánypárt sem állt ilyen kedvező pozícióban, de nagy dőreség lenne a Fidesz részéről, ha elhinné, hogy már megnyerte a választásokat.
Júniusban immár 83 hónapja vezette a közvélemény-kutatásokat a Fidesz–KDNP, miközben az ellenzéki erők továbbra sem tudnak felmutatni komoly erősödést. A korábbi kormányzati ciklusok hasonló időszakában még egyszer sem állt ilyen jól a felmérésekben az éppen aktuális kormányzó erő.
Májusban is megőrizték előnyüket a kormánypártok, míg az ellenzéki erők továbbra sem képesek áttörésre. Mindezek ellenére, ha létrejönne egy teljes, a Jobbikot is magába foglaló választási koalíció, és ezt a szavazók is elfogadnák, akkor ez az alakulat simán megnyerne egy mostani választást. A Fidesz–KDNP-kormányhoz képest egyetlen korábbi ciklus hasonló időszakában sem állt még ilyen jól kormánypárt hazánk történetében.
Áprilisban is a Fidesz–KDNP maradt az ország legnépszerűbb politikai alakulata, így a kormánypártok már 2006 júliusa óta állnak a közvélemény-kutatások élén, ami 81 hónapos rekordnak felel meg. Az ellenzéki erők csak abban az esetben tudnák legyőzni a kormánypártokat, ha abban a Jobbik is helyet kapna.
Már 80 hónapja vezeti a közvélemény-kutatásokat a Fidesz–KDNP a riválisaival szemben, a márciusi összesített adatok alapján a kormánypárt jelenleg megszerezné a parlamenti mandátumok több mint kétharmadát, így a szocik nagyobb verést kapnának, mint 2010-ben. Egyébként a korábbi kormányok hasonló időszakában a kormánypártok egyszer sem álltak ilyen jól, és mindannyiszor súlyos vereséget szenvedtek volna.
A februári közvélemény-kutatásokat összefoglaló cikkünkben arról írtunk, hogy növelte előnyét a Fidesz–KDNP a pártok versenyében a riválisokkal szemben, így a kormányerők már 2006 júliusa óta vezetnek, ami 79 hónapos egyedülálló rekordnak számít a rendszerváltozás óta. A biztos szavazókat tekintve az ellenzék fölényben van, de teljes összefogás egyelőre nem várható a parlamenti patkónak azon az oldalán.
Továbbra is magabiztosan vezet a Fidesz–KDNP szövetség az összes, januárban publikált közlemény-kutatás szerint, az MSZP nem erősödik jelentős mértékben, míg a Jobbik és az LMP folyamatosan veszít támogatóiból. Gyurcsányék egyelőre nagyon távol vannak a parlamenttől, s Bajnaiéknak sincsen okuk az örömre.
