A Michelin csillagos éttermeket kevés átlagkeresetű fogyasztó látogatja, aminek fő oka, hogy míg egy koncertjegy esetében tömegek perkálnak ki 100-200 eurót, a többség számára szokatlan, hogy ugyanennyit áldozzanak egy vacsorára. Márpedig a csillagos éttermek jelentős részében nincs á la carte étkezésre lehetőség, vagy benevez az ember a teljes menüre egy olyan összegért, mely a jelzett intervallum felső határához közelít, (esetleg annak felette is van), vagy lemarad az élményről.
Vannak persze kivételek, mint az Essencia, vagy a Borkonyha, de ezekben az éttermekben is nehezen ússzuk meg 100 euro alatt három fogás megrendelését, itallal és szervízdíjjal együtt számolva. A fine dining egy szűk, egyszerre értő és fizetőképes fizetőképes réteget céloz meg. S ez nagyjából igaz a Michelin kalauzra, még akkor is, ha az eleve jó ár/érték arányuk miatt kiemelt Bib Gourmand, valamint ajánlott ún. „tányéros” helyek között a Kistücsöktől a Horgonyzóig akad több is, ami bárki számára elérhető.
A Dining Guide kalauz által a fogyasztók figyelmébe ajánlott kb. 300 egység jelentős része – valamennyi street food és más „alternatív” hely – ezek közé tartozik s a 168 pontozott éttermek között is szép számmal akadnak olyanok, melyek nem a fine dining közönségét célozták meg, hanem a középosztály vendéglőbe járó részét. Hogy messzebb ne menjünk, a kalauzba idén ismét bekerült a Budapest Gourmet-ra is meghívott kunmadarasi Ferdinánd bisztró, mely nem ahhoz képest kedvező árfekvésű, hogy milyen kellemes az atmoszférája, mennyire kedves a kiszolgálás s milyen jó minőségű mindaz, ami a tányérra kerül, hanem abszolút értékben. De remek ár/érték arányban ehetünk a Dabas deliben, a Piac 42-ben vagy a Hargitához címzett békéscsabai kisvendéglőben is, s még sorolhatnám. A Dining Guide a nagyközönséghez szól.
Vélhető, hogy nem vagyok egyedül azzal, hogy azért várom a kalauz megjelenését évről évre, lassan több, mint tíz esztendeje, hogy végiglapozzam s azt vegyem számba, hogy van-e benne olyan hely, mely megnyitásának híre nem jutott még el hozzám.
Ezek – mert mindig vannak ilyenek – rögvest a célpontlistám élére kerülnek.
Lássuk, mely éttermeket jelölte meg a hét elején megjelent kalauz a „new – fülecskével”. Az egyes helyeket a kalauz szerkesztői által megadott sorrendjében említem, ami nem jelent feltétlenül pontkülönbséget, sok esetben 5-6 vagy akár ennél is több étterem azonos pontszámot kapott. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az 168 helyet integráló toplista utolsó öt étterme, a székesfehérvári Pady’s (élményeimet nem írtam még meg, kellene hozzá még egy teszt, csak két fogásra volt kapacitásunk ottjártunkkor), a miskolci Dűlő (rovatbeli beszámoló itt, az Émile (beszámolóm a világhálós étteremkalauzomban itt, a Búsuló Juhász és a Fiastyúk egytől egyig a felső kategóriába tartozik. Magyarán e listára felkerülni hatalmas teljesítmény a pontszámtól és helyezéstől függetlenül.
Az új helyek között a legjobb eredményt a Fricska 2.0. érte el, 85 ponttal 44.-iknek futott be. A Covid idején megszűnt Fricska bezárása sokakat szíven ütött és sokan szurkoltunk annak, hogy legyen, aki újrakezdje. A csapat részben megújulva azonos helyen a már ismert elkötelezettséggel folytatja. (Beszámolóm egyelőre csak a „régi” Fricskáról van.
A Huszár Krisztián mellett edződött Szelei István és Luu Trong Vinh által nyitott Hunyadi téri Zen Eatery volt az idei év egyik legkellemesebb meglepetése számomra, hiszen előbb fedeztem fel, mint hogy bárhol is olvastam volna róla. Élményeimet nem írtam még meg, minden esetre az a távolkeleti fúziós irányzat, amit képviselnek a legizgalmasabbak közé tartozik. A hely 85 ponttal 53.-ik lett.
84 pontot kapott az 54.-ik helyezett, a MOL Campus tetején működő Virtu, melynek neve mellől lemaradt a „New” fülecske, de mivel tavaly novemberben nyitottak, garantáltan újonnan kerültek be a kötetbe. Mindeddig csak egy sajtóreggelin volt szerencsém itt részt venni, előbb-utóbb a meleg konyhát is tesztelni fogom.
A szintén 84 ponttal 60.-iknak befutó Goli Fire Hearted Kitchenről esett szó a különdíjak kapcsán, hiszen ők kapták „Az Év szerethető étterme” elismerést.
A Zincenco-be nem jutottam még el, de a hely jó ideje a célpontlistámon szerepel a Tripadvisor-nak köszönhetően, ahol az étterem ez időtájt az első helyen áll (!!!) a portálon regisztrált 3.179 fővárosi hely közül. Óriási teljesítmény ez, mint ahogy az is, hogy bekerültek a magyar Michelin kalauzba ajánlott helyként. Ők 84 ponttal a 64.-ik helyet érték el.
83 ponttal a 69.-ik helyen végzett az Adam bistro, ahová januárban látogattunk el Kézdy Dániellel, a Furmint Február alapító-szervezőjével, két fogást ettünk, a rakott krumpli ütötte a mércét, a „Made in Hungary” jeligére készített hagymalekvárral és aszúzselével tálalt foie gras-fogást inkább éreztem kötelességszerűnek, mint kreatívnak és átütőnek.
Szintén 83 ponttal a 70.-ik lett a már említett a Piac42, mely Esztergom vendéglátó palettájának üde színfoltja. Saját élmények itt: 8https://karpatiaettermek.hu/hely/piac42-bisztro/)
83 pontot kapott a 72.-ik helyen szereplő Arquitecto Pitpit is. Ha készítenék tapas bár toplistát, ők kapnák az első helyet. Rovatbeli írásom itt elérhető.
A Dorothea hotel tavaly ősszel nyitott 75. helyet elérő Pavilon nevű étterme is a 83 pontosok közé tartozik, bevallom, nem is tudtam a megnyitásáról. Felírtam a célpontlistára.
82 pontot kapott a 80. helyre került a szegedi Rudi és Fickó, mely már régi motoros a szakmában, meglepett, hogy az éttermek között szerepel és nem az alternatív egységek között. Jó szívvel ajánlható brunchozó ez, ahol remek pizzákat is kínálnak a különféle meleg ételek, péksütemények és desszertek mellett. Saját tapasztalatok itt.
A lista következő, 81. helyén szintén 82 ponttal a 101 Neo-t találjuk, mely a Széll Kálmán téri 101 bisztró permutációja a bulinegyedben. Remek élményt nyújtott, akárcsak társai, a 101, a 101 Tigris és az Oda. Tapasztalataim itt.
A Budapest legmagasabb épületének földszintjén nyitott Zazie 82.-ik lett 82 ponttal. A hely konyháját Bíró Dániel vezeti. Nem volt még alkalmam ellátogatni hozzájuk, valahogy mindig vasárnap lett volna rá alkalom, akkor meg zárva tartanak. De ami késik, nem múlik.
A 88. helyen áll a 82 pontosok sorát gyarapító Pura Vida lakásétterem, a Tapolcán majd Keszthelyen működő Pura Vida után a Michelin tányért szerző kapolcsi 84-et működtető Árkosi Attila és Erika új étterme. Miután elváltak útjaik a 84-nek otthont adó „Hazai Provence” nevű szálláshely megálmodójával, Cziráki Barbarával, saját vállalkozásba kezdtek. Zalahaláp nincs Arad szomszédságában, de remélem előbb-utóbb sikerült meglátogatni őket az új lokációban is.
A 91.-ik lett még mindig 82 ponttal a Mandragóra, mely egy igen hosszú múltra visszatekintő egység, közel két évtizede jártam náluk először. Rovatbeli írásom a helyről itt érhető el.
A debreceni Next bisztró a 98.-ik helyezésnek és szintén 82 pontnak örvendhet. Nézegettem a helyet kívülről, de csábított a belváros forgataga, így nem ültem be. Bezzeg, ha tudtam volna, hogy bekerül az étterem a Dining Guide-ba…
A 100 fölötti helyezéseket egységesen „100+”-al jelöli a kalauz. Még mindig 82 ponttal bekerült idén a több évtizedes múltra visszatekintő Macesz bisztró, ahol jóval a járvány előtt jártam, összességében kellemes tapasztalatokat szerezve. Itt dolgozott többek között az egyik legjobb székely éttermet, a tavalyi év végén sajnos megszűnt Szikrát irányító, jelenleg a szintén sepsiszentgyörgyi Beyondot jegyző Kicsi Sándor. A konyhát ez időtájt Tasnádi Ákos vezeti.
81 pontot kapott Biatorbágy legjobb étterme, a Füge, a Dabas deli, melyről szintén megemlékeztem e hasábokon, a tatabányai Vadvirág, amire az autóból figyeltem fel, de mire leparkoltam, már zártak, vissza fogok térni, a derecskei Almavirág, a szentendrei Teyföl, ahová még nem jutottam el, a remek Jouri, amiről még nem írtam, a Normafa, ami mellett sajnos csak elmentem.
80 pontot kapott a Tapas Fino, amit többször is zárva találtam, de nem adom fel, a Fuel by FullGas, amiről most hallottam először, a Pest-Buda s az egri 1552, melyről pár napja írtam e rovatban.
Összefoglalva annyit szögeznék le, hogy bizalommal használhatjuk a 2024-es Dining Guide kalauzt, az ide bekerült helyek aligha okoznak majd csalódást.
Borítókép és fotók: Borbély Zsolt Attila
