A Hírünk a világban című cikksorozatban párhuzamot vontak napjaink politikai klímája és az első világháború előtti időszak között. A korszak ismerője azonnal a Magyarország ellen folytatott sajtókampányra asszociál, amelynek Robert William Seton-Watson brit történész az egyik főkolomposa volt. A magyar kisebbségpolitikát és általában a hazánkat pellengérre állító cikkei, könyvei a magyar kormányzat elkeseredett tiltakozását váltották ki, az akkori baloldali–liberális ellenzék körében viszont készséges támogatókra és informátorokra talált (lásd Jászi Oszkárt). Seton-Watson egyike volt azoknak, akiknek a szolgálatait – mint a nála sokkal ismertebb Thomas Edward Lawrence ezredeséit – a brit politika igénybe vette saját érdekeinek érvényesítésére.
Míg az Arábiai Lawrence néven elhíresült ezredes a Közel-Kelet térképét segített átrajzolni, addig Seton-Watson – írói álnevén Scotus Viator – az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlasztásán fáradozott. A soknemzetiségű birodalom népei közül velünk foglalkozott a legtöbbet, valószínűleg azért, mert ő és megbízói úgy látták, rajtunk lehet a legkönnyebben fogást találni. Nem tudni, negatív elfogultsága irányunkban mennyire fakadt saját meggyőződéséből és mennyire az elvárásoknak való megfelelés kényszeréből. Mindenesetre írásai pontosan tükrözik a brit politika álláspontjának változását a Monarchia jövőjéről. A XIX. század jó részében a brit álláspont az volt, hogy szükség van egy erős Habsburg Birodalomra mint ütközőzónára Oroszország és Európa nyugati fele között. Azért nem támogatta Kossuth Lajost, mert tartott tőle, hogy a független Magyarország gyönge lesz, és nem tud ellenállni az orosz befolyásnak.
London ellenezte az orosz expanziós törekvéseket, az ettől való félelmet azonban a XIX. század vége felé felváltotta Németország, elsősorban az annak hallatlan ütemű ipari fejlődése feletti aggodalom, ami veszélyeztette a brit gazdaság pozícióit a világban. A századfordulón Angliában lábra kapott heveny németellenességnek is ez volt az első számú mozgatórugója. A brit irányváltás másik oka alighanem Ausztria meggyengülése volt. Miután az elveszítette itáliai birtokait és kiszorult Németországból, London ráébredt, ha nem folytat aktívabb külpolitikát, nélküle fogják átrajzolni Közép- és Kelet-Európa térképét. Ennek nyomán támadt határozott igénye Ausztria–Magyarország mint potenciális német szövetséges felbomlasztására. Többfrontos harcot indított ellene egyrészt a szláv egységmozgalmak támogatásával, másrészt a Magyarország elleni támadásokkal. Az utóbbira a brit propaganda kiváló felületet talált a kisebbségpolitikában.