idezojelek

Tanuljunk magyarul Jókaitól (is)!

Olvassanak hát Jókait! Ha így tesznek, fontoljanak meg egy tanácsot: komótosan fogjanak hozzá, ízlelgessék!

Szőcs László avatarja
Szőcs László
Cikk kép: undefined

Kétszáznyolcvan karakterben nem tudta volna megírni? — kérdezi a mai fiatal már a Vaskapu hosszas leírásától elborzadva Az arany ember olvasásakor. A Twitter-üzenetek maximális leütésszámát jelöli ki terjedelmi korlátként. Pedig az egész könyv alig 350 oldal, miközben a Harry Potterek egyenként is bőven hosszabbak. Lehet persze, hogy Jókai Mór egyébként lebilincselő elbeszéléseinek a mai olvasó számára már nehéz a nyelvezete; Ali Csorbadzsi kincsét például egy 89 szavas mondatban írja le … és nem ér így sem a végére. Mire pedig végigolvassuk a mondatot, akár elmehetünk ékszerésznek: „macskaszemfényű syderitek, kameának faragott plasmák, keleti aquamarinok sötétkék fénnyel…”

„Jókaival az a probléma, minden szeretetünk ellenére, hogy a régi funkcióját ma már nem tudja betölteni. Jókai könnyű olvasmány volt, maga a szórakoztató irodalom, nagyszerű a nyelve, de ma már folyamatosan a tanárra, mint szótárra van szükségük a gyerekeknek, hogy megértsék” — mondta egyszer legismertebb regényírónkról az ország egyik legismertebb magyartanára. Annyit érdemes pontosítani, létezik Jókai-enciklopédia és Jókai-szótár is, amely önmagában rendkívül szórakoztató olvasmány — meglehet persze, a legalább középkorúaknak az. Ilyeneket találunk például benne, tájszólással súlyosbított német-francia keveréknyelven: „O te schene Pum! Regardé mamzell: nid wahr, ist bogár sohn?” (Ó, te szép gyerek! Nézze, kisasszony! Ugye, szép fiú?)

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hogy ebből miként tanulunk meg szépen magyarul? Ebből ugyan sehogy, ez vicc. Jókai tobzódott kora nyelvi sokszínűségében, amelyben a korabeli olvasó is eligazodhatott, így vehette a lapot. Mi, az utókor a Jókai-életműben megforduló mintegy ötvenezer szóból merítve bővíthetjük nyelvi kincsesládánkat. Ha például a Vaskapu leírásának csak a harmadik oldalára eljutunk, máris megtudjuk, mi a vizafogó, miről nevezték el ezt a pesti városrészt.

Ha ez vigasz a mai fiatalnak: Jókai semmivel sem nehezebb, mint a mai angolnak az egyébként népszerű klasszikus, Jane Austen, aki a mi írófejedelmünknél száz évvel korábban élt. Irodalompedagógiáról persze irodalompedagógussal nem vitatkozunk kívülállóként: ez az ő szakmája. De gyakorló újságíróként, akinek a nyelvileg kreatív műfajokban (riport, tárca, publicisztika) is adódnak feladatai, hozzátehetjük: Jókai szókincse legalább a kétszerese annak a repertoárnak, amekkorából ma egy műveltebb magyar publicista meríthet, illetve több mint az ötszöröse annak, amekkorát az átlagember használ. Mi, tollforgatók gyakran keresünk például szinonimákat, a magyar sajtónyelv ugyanis (például az angolhoz képest) rosszul tűri a szóismétlést. Sportújságírók szinonimakényszeréből fakadnak például az olyan erőltetett megoldások, mint amikor például a labdát játékszernek, vagy — ha lehet, még gyermetegebb módon — pettyesnek nevezik. (Akkor már inkább a kapus legyen hálóőr.) Vagy tudunk esetleg szinonimát a pestisre? Szerencsére nekünk már csak annyi dolgunk akad vele, mint amennyi Jókainak a labdával. Mint azonban Balázsi József Attilától, a Jókai-enciklopédia egyik szerkesztőjétől tudjuk, az írónak egész szókészlete volt erre a kórra: dögvész, dögmirigy, egyiptomi ragály, keleti dögvész, fekete halál, mirigyhalál.

Ellenvetést tehet az olvasó: temérdek a dolga, és a legritkább esetben van rá alkalma, hogy lapokba tárcákat írjon. Ám a szép, választékos beszéd a mindennapokban sem árt; gondoljunk ismert politikusunk azóta is mosolyt fakasztó megfogalmazására, miszerint a kígyók kígyóznak… Nem jött a jóember szájára egy más ige sem. Aligha tévedünk, ha azt állítjuk: ismerkedésnél sem árt, sőt imponálhat a szabatos fogalmazás, gazdag szókincs — ha nem párosul sznobizmussal, idegen szavak erőltetett használatával.

Olvassanak hát Jókait! — vagy akár más, gazdag szókincsű magyar prózaírót. Jókait kezdhetik már a héten, születésének 198. évfordulóján, a magyar széppróza napján. Ha így tesznek, fontoljanak meg egy tanácsot: komótosan fogjanak hozzá, ízlelgessék! Valahogy úgy, ahogy Latinovits fog a velőscsontnak a Szindbádban.

A szerző a Magyar Nemzet külpolitikai rovatának főmunkatársa

Borítókép: Jókai Mór (Fotó: Wikipédia)

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Bayer Zsolt avatarja
Bayer Zsolt

Hogyan írjunk újságot ma?

Deák Dániel avatarja
Deák Dániel

Magyar Péter varázstalanítja magát

Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás

Szeretetország eljő érted!

Szentesi Zöldi László avatarja
Szentesi Zöldi László

Lenin is globalista volt

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.