Kétszáznyolcvan karakterben nem tudta volna megírni? — kérdezi a mai fiatal már a Vaskapu hosszas leírásától elborzadva Az arany ember olvasásakor. A Twitter-üzenetek maximális leütésszámát jelöli ki terjedelmi korlátként. Pedig az egész könyv alig 350 oldal, miközben a Harry Potterek egyenként is bőven hosszabbak. Lehet persze, hogy Jókai Mór egyébként lebilincselő elbeszéléseinek a mai olvasó számára már nehéz a nyelvezete; Ali Csorbadzsi kincsét például egy 89 szavas mondatban írja le … és nem ér így sem a végére. Mire pedig végigolvassuk a mondatot, akár elmehetünk ékszerésznek: „macskaszemfényű syderitek, kameának faragott plasmák, keleti aquamarinok sötétkék fénnyel…”
„Jókaival az a probléma, minden szeretetünk ellenére, hogy a régi funkcióját ma már nem tudja betölteni. Jókai könnyű olvasmány volt, maga a szórakoztató irodalom, nagyszerű a nyelve, de ma már folyamatosan a tanárra, mint szótárra van szükségük a gyerekeknek, hogy megértsék” — mondta egyszer legismertebb regényírónkról az ország egyik legismertebb magyartanára. Annyit érdemes pontosítani, létezik Jókai-enciklopédia és Jókai-szótár is, amely önmagában rendkívül szórakoztató olvasmány — meglehet persze, a legalább középkorúaknak az. Ilyeneket találunk például benne, tájszólással súlyosbított német-francia keveréknyelven: „O te schene Pum! Regardé mamzell: nid wahr, ist bogár sohn?” (Ó, te szép gyerek! Nézze, kisasszony! Ugye, szép fiú?)
Magyar Széppróza Napja
