A magyar történelem szemétdombján. Persze erre még várni kell. A kommunisták honi menekülőpártjai (sőt az eredeti bolsevikok fosszíliái is) köszönik szépen, egész jól érezték magukat Budapesten a mai küzdelmeink szemszögéből talán legfontosabb nemzeti ünnepünkön, október 23-án. Maga a főőslény, Gyurcsány Ferenc például odáig vetemedett, hogy visszamerészkedett a 2006-os tetthelyre, az általa állíttatott városligeti Vaskeféhez, ahol így hablatyolt: 

Karácsony Gergely pedig az Oktogonhoz hívta a vércivileket, hogy ott, ’56 nagyobb dicsőségére, a demokratikusan megválasztott, kétharmados többséggel felruházott kormányunk likvidálásáról, akasztásról, bebörtönzésről, puccsról ábrándozzanak, Budapestet pedig a BLM-mozgalom seattle-i anarchista kormányzóságához hasonló városállammá nyilvánítsák. Innentől a 444-et idézem: „Az Egységes Diákfront és az ADOM képviselői léptek színpadra. Kiss Gergő, Machac-Tóth Mia, Merucza Tibor Alex és Perlaki-Borsos Noel az eddigi legkeményebb beszédet mondta. Egyikük felidézte, hogy elő kéne már venni a régen feledésbe merült koktélt, aminek a receptjét ’56-ban még tudták. – Várjuk meg tényleg, míg megrohad a narancs, vagy megfacsarjuk, ha egyszer már megérett rá? – tették fel a kérdést, majd egyikük így kiáltott fel: Kaszára, kapára és addig folytassuk k…rva nagy erővel, amíg ez a tetűláda diktátor a nyakunkon van! […] Most is elüldöztük a diktátort Budapestről.”

Miért tőlük hangos a nemzet fővárosa ezen a szent napon, miközben a pesti srácok unokái és szellemi örökösei búsan várják a sorukat az Országháznál vagy otthon ülnek a tévé előtt? Persze volt néhány program, és ezúttal is látványosra sikerült a Rákóczi Szövetség október 22-i műegyetemi felvonulása (színvonalas beszédekkel), de ez igencsak kevés.

Tudjuk, 1956 éppúgy fontos teljesítménye a vidéknek is, hiszen Budapesten még csak épp felvonult a tömeg, amikor Veszprémben vagy Debrecenben már bátran szembeszegültek a magyarok a kommunista elnyomókkal és jelképeikkel. Magam is tudok erről családi történettel szolgálni: Huth Márton nagyapám hetekig bujdokolt a Tamási környéki tanyákon, amikor a szabadságharc leverése után nyakra-főre keresték a nemzetőröket. Aztán elfogták, megpróbálták internálni és hamis vallomásra kényszeríteni, pedig a bűne csak annyi volt, hogy – a népharagtól is megóva azokat – begyűjtötték és letartóztatták a köz­ség kommunista vezetőit.

A nagyvilágnak 1956-ban igenis sokat jelentett Budapest bátorsága. Miként Murányi Levente elítélt ’56-os diákforradalmár hétfőn, a Polgári Mulatóban megfogalmazta: a szabadságharcosok a bolsevikok Achilles-inába szúrták lándzsájukat. Bár a forradalom elbukott, de a seb sosem gyógyult be a Lenin-pártiak lábán, sőt elfertőződött, és végül összeroskadt a fenevad. 1956-ban az egész világ szívét megdobogtatta a hősies ellenállás és a pesti srácok felfoghatatlan bátorsága, a megszállók kilőtt tankjainak és Budapest büszke barikádjainak a képsora. Más hasonlattal: Budapest a bolsevikok Waterloooja, itt kaptak akkora ütést, amiből már sosem tudtak felállni. Hogy másra ne utaljak: a nyugati világ két legerősebb kommunista pártja, a francia és az olasz az ’56-os forradalom hatására ment tönkre és hiteltelenedett el, Moszkva pedig egyre-másra kompromisszumokra kényszerült a következő évtizedekben.

Nem folyt tehát hiába a pesti srácok, a magyar emberek vére, miként arra Orbán Viktor is emlékeztetett Veszprémben, amikor úgy fogalmazott: „Hatalmas erő költözött belénk, és megremegtek a kommunista uralom tartópillérei.” A forradalom 34 évvel később végül beteljesült, Magyarország újra szabad és szuverén ország lett – a rendszerváltoztatás ismert hibái és a fiaskók ellenére is.

Nemcsak 1848-ban és 1956-ban győzedelmeskedett a pesti utca, hanem 2006-ban is, amikor a bolsevik restauráció és az országrontó, hazug Apró–Gyurcsány-kormányzás ellen teljes nemzeti összefogás jött létre.

A pesti utca, mely már annyiszor győzedelmeskedni tudott, továbbra is minket illet! Nem pedig a zavarosan szövegelő dollárkomcsikat és a lámpavasakról álmodozó csőcseléket. Hadd idézzek fel egy másik beszédet! 1989. június 18-án hangzott el, Nagy Imre újratemetésén, melyről nemcsak tisztelői, de Orbán Viktor ellenfelei is elismerik, hogy a rendszerváltoztatás talán legnagyobb hatású felszólalása volt. Ebben a mai miniszterelnök figyelmeztetett: „Mi nem érjük be a kommunista politikusok semmire sem kötelező ígéretével, nekünk azt kell elérnünk, hogy az uralkodó párt, ha akar, se tudjon erőszakot alkalmazni ellenünk. Csak ezen a módon kerülhetjük el az újabb koporsókat, a maihoz hasonló megkésett temetéseket.”
Márpedig az uralkodó párt és annak menekülő alakulatai, ha tehetnék, ma is erővel ragadnák meg a hatalmat, és ma is szemrebbenés nélkül alkalmaznának erőszakot saját nemzetük ellen.

Mert nemcsak a 48-ból, de 1956-ból és 2006-ból sem engedünk!

Borítókép: Orbán Viktor miniszerelnök beszédet mond Veszprémben 2023. október 23-án (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)