Narkisszosz és a köd
Hobbes aktuális énje egyszerűen megpillantott a ködös távolban egy igazságot.
A régi görögök szerint az embert létezésének határai emelik ki a semmiből és tartják meg a létben.
Létezik az ember életében bármi, ami teljesen önzetlen?
De már hallják is lelki füleim az erős kritikai érzékű olvasó méltatlankodását: mi az, hogy „a költő”?
Körülmények nem léteznek, csak lélek van, amely lehet erős vagy gyenge.
Időnként kimegy a civilizált ember a természetbe.
Egymást érik manapság a „spirituális”, „ezoterikus” és egyéb tanfolyamok.
Ha emberhez méltó életet akarsz élni, ne tagadd meg embertársaidtól a haragot!
A szabadság mindig morálon túli nyelven hallgat.
A transzcendencia hite a remény kultúráját teremti meg.
A moziból az utcára lépve a mítosz lombjai összecsukódtak, maradt a köznapi valóság.
A szellemi beszélgetések mindig fogalommagyarázgatással kezdődnek, és a reménytelenség beismerése a végük.
Hazai szellemi körökben egy-két évtizeddel ezelőtt felbukkant egy páros példabeszéd, amely nagy sikert aratott.
„Az ember ne járjon templomok felé, ha tiszta levegőt akar szívni” – rikoltoz Nietzsche, hogy elijessze filozófiájától az exoterikus érdeklődőket.
„Te mit csinálsz?” – kérdezte. „Megölöm” – feleltem. „De miért?” Ekkor döbbentem rá, hogy mit művelek.
Ha a metafizikus fölkel az árnyékszékből, megtörténhet vele a csoda.
„Hányszor meghalok, ha minden helyett érzek!” – kiált föl Fernando Pessoa.
Platón szerint a filozófia nem egyéb, mint halálgyakorlat, fölkészülés az elmúlásra.
A megváltozott mentalitás jele az volna, ha végre megpróbálnánk a fák vagy a folyók „fejével gondolkodni”.
A szarvasbőgésben őrületes akarat lakik, de az is kihallik belőle, hogy ez nem lesz mindig így.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.