A szókimondó dalszöveg a végbe menő teljes német önfeladásról szól, amikor megvalósul a kultúraváltás, de egyben megszűnik a tolerancia, és újra fellángol a keresztények elleni gyűlölet és az antiszemitizmus:
„A ramadánra készül most München és Freiburg, itt valaki valamit eléggé elk…rt.... Nem ismerik Einsteint, de tudják, mi az einstand. Ezt nem sejtette a sok kis nímand… A rádióban nem szól már a Rammstein. Kössél biztosítást, ha a neved Abraham Stein!”
A refrénben az ismeretlen szerző egy József Attila-idézetet groteszk módon kicsavarva érzékelteti, mennyire megváltozott Európa, mennyire eltűntek a korábbi kulturális értékek, már semmi nem azt jelenti, amit korábban:
„Nehéz felfogni, de látom, mi van itt, fehérek közt a sok illegális európait.”
Mindkét dalban visszatérő elemként megjelenik Toni Kroos német sztárfocista, aki karrierje lezárultával sem költözik haza családjával, hanem Spanyolországban telepedik le, ahol biztonságban tudhatja gyermekeit. Wellortól rendesen megkapja a magáét a német média és az értelmiség is, akik képmutatásból vizsgáznak jelesre nap mint nap, mert elhallgatják a társadalmi konfliktusokat.
