A reggeli kávémat az április 3-i választás óta előszeretettel kortyolgatom az ATV műsorait nézve. A baloldal – amely valójában nem baloldal, hanem a globalista pénzügyi körök helyi lerakata – politikusai kínlódva próbálják megmagyarázni, hogy valójában miért is buktak akkorát, mint az ólajtó. Beszélnek az időjárásról, a szómenéses kapitányról, a „propagandáról”, a háborúról és minden másról, legkevésbé a saját alkalmatlanságukról. Pedig nem olyan bonyolult a képlet. A választóknak ugyanis éppen elég hosszú idejük volt korábban arra, hogy megismerjék őket. Voltak ők kormányon eleget, mindenki láthatta, tapasztalhatta, hogy mire képesek és mire nem. Népnyúzó, megszorító intézkedéseket bármikor kitalálnak, a zsebeket kiválóan ki tudják forgatni. A padlássöprés megy, a kormányzás nem. Sem a nemzeti érdekek, sem a magyar emberek nem foglalkoztatják őket. Kiváló példát mutatott mindebből a Demokratikus Koalícióba igazolt Dávid Ferenc.
Gyurcsány Ferenc embere bement az ATV műsorába, majd arról kezdett értekezni, hogyan állhat be a nyár végére egy magasabb benzinár. Szerinte lépcsőzetesen és osztott teherviseléssel ki kell vezetni az üzemanyagárstopot. Érthető, ugye? Ez a magyar baloldal. Dávid Ferencnek nem ez az első ilyen megnyilvánulása. Ő volt az is, aki szinte magából kikelve kárhoztatta a családi adó-visszatérítést és indokolatlannak nevezte a huszonöt év alatti munkavállalók adómentességét, mindezt megspékelve azzal a mondattal, miszerint fenntarthatatlan a rezsicsökkentés. Hiszen tudjuk, éppen jövőre lesz kerek tíz esztendeje „fenntarthatatlan”.
Orosz–ukrán háború 
