A választók elsöprő többsége tisztában volt azzal, hogy ha Gyurcsány csapata kerül kormányra, akkor nincs adó-visszatérítés, nincs adómentesség, nincs árstop, nincs rezsicsökkentés. Akkor nem a nemzeti érdekek számítanak, nem a magyar családok anyagi megerősítése a fontos, hanem a nemzetközi pénzügyi körök feltétlen kiszolgálása. Ezt tették mindig. A többi között ezért privatizáltak 2002 és 2010 között mintegy 190 magyar tulajdonban lévő céget a nemzeti vagyonból. A befolyt pénzt elherdálták, nem tudták soha rendbe tenni az államháztartást. Külföldieknek adták el a közműcégeket is, garantált nyereség biztosítása mellett.

Mindezek fényében persze, hogy rosszul vannak a 2013 óta hatályos rezsicsökkentéstől. A baloldal külföldi gyámjai sem jutnak Magyarországról százmilliárdokhoz, 2010 után ugyanis lezárult a pénz kiszivattyúzása.
Szó se róla, az árstopok ideiglenes intézkedések, nem véglegesek. Az is igaz, hogy szokatlan lépések, de szokatlan nemzetközi körülmények tették indokolttá ezeket a döntéseket. A koronavírus-járvány felforgatta az egész világot, beköszöntött az energiaválság, elszabadultak a nyersanyagárak, elszállt az infláció. Ezért felértékelődött az állam szabályozói szerepe. Mégpedig azért, hogy megvédje a lakosságot a költségsokkoktól. Ezért maximálta a kormány az üzemanyagok árát, ezért fagyasztotta be több alapvető élelmiszer árát, és ezért lépett hatályba a kamatstop is.

A szomszédos országban dúló háború szintén rontja a gazdasági kilátásokat. A baloldal repesve várja, hátha a megszorítások politikájához nyúl az Orbán-kormány. Nem érdemes hiú ábrándokat kergetniük, a lakosság 2010 óta nem szembesült olyan intézkedésekkel, amelyeket a balliberális hatalom idején rendre el kellett viselnie. Ezúttal sem kell tartani ilyen lépésektől. Így a baloldalnak előbb-utóbb valami mást kell kitalálnia. Van ott elég ötletgyáros, biztosan előkerül valami újabb is a boszorkánykonyhájukból. Addig is jó kávézgatást kívánok magunknak!

Borítókép: Gyurcsány Ferenc (Fotó: MTI/Mohai Balázs)