Varsó II. – A „magyar” Varsó
Céda az idő, a legnagyobb cemende, legnagyobb csaló, aki nem volt hűséges soha senkihez, csak a halálhoz…
A lengyelek olyanok, mint mi. Mindenképpen élni akarnak valahogyan. És élnek. Él ez a város is…

Megrekedve, szellemtelenül, bűnnel eljegyezve lettünk hétmilliárdnyian.

Állítólag ettünk a tudás fájának gyümölcséből, s öntudatra ébredve kiűzettünk a paradicsomból.

S elvénülve, a végtelenséghez hasonlatos vaksi szemével a semmit kutatva, megszelídült a sors.

Lengyelország mindvégig a „jó” oldalon harcolt, mégis odadobták Sztálinnak és a kommunizmusnak.

Odabent mély csönd csókolja földöntúlivá az aranyban pompázó teret – és fény, fény, fény mindenütt.

Az ember egyetlen mértéke önmaga lett, ez pedig a pusztulás hálószobája.

Kiűzetésünk a paradicsomból csak annyi, hogy felfogtuk az időt; tehát felfogtuk Istent.

Mert Wawel nélkül nincsen lengyel történelem, Wawel nélkül nincsen Lengyelország.

Az öreg zsidó temetők őrzik leginkább az örök idegenséget.

Meséje van minden háznak, amit már megcsókolt a múlt, az idő, a történelem.

Hát tapogatjuk az időt, tapogatjuk a múltat, tapogatjuk az elmúlott korok nagyszerűségét.

Limanowa felett leül kicsit a csönd. Elbabrál a széllel, elszöszmötöl a könnyeivel, és emlékezik...

Sandomierz városáról óvatosan beszéljünk. Túl nagy itt a történelem...

Az egészen biztos, hogy Európa addig van, ameddig vannak ilyen főterek.

Vajon mennyi csöndet őrizget a ferences rendház idefent, a világ végén… És miféle csöndeket?

Lukas főhadnagynak egyfelől igaza van, másfelől egyáltalán nincsen igaza.

Senki ne gondolja, hogy a város nevének kimondása a legnehezebb feladat.

Lengyelország és a lengyel nemzet szíve közepe a kereszténység – egészen pontosan a katolicizmus.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.