Varsó II. – A „magyar” Varsó
Céda az idő, a legnagyobb cemende, legnagyobb csaló, aki nem volt hűséges soha senkihez, csak a halálhoz…
A lengyelek olyanok, mint mi. Mindenképpen élni akarnak valahogyan. És élnek. Él ez a város is…
Megrekedve, szellemtelenül, bűnnel eljegyezve lettünk hétmilliárdnyian.
Állítólag ettünk a tudás fájának gyümölcséből, s öntudatra ébredve kiűzettünk a paradicsomból.
S elvénülve, a végtelenséghez hasonlatos vaksi szemével a semmit kutatva, megszelídült a sors.
Lengyelország mindvégig a „jó” oldalon harcolt, mégis odadobták Sztálinnak és a kommunizmusnak.
Odabent mély csönd csókolja földöntúlivá az aranyban pompázó teret – és fény, fény, fény mindenütt.
Az ember egyetlen mértéke önmaga lett, ez pedig a pusztulás hálószobája.
Kiűzetésünk a paradicsomból csak annyi, hogy felfogtuk az időt; tehát felfogtuk Istent.
Mert Wawel nélkül nincsen lengyel történelem, Wawel nélkül nincsen Lengyelország.
Az öreg zsidó temetők őrzik leginkább az örök idegenséget.
Meséje van minden háznak, amit már megcsókolt a múlt, az idő, a történelem.
Hát tapogatjuk az időt, tapogatjuk a múltat, tapogatjuk az elmúlott korok nagyszerűségét.
Limanowa felett leül kicsit a csönd. Elbabrál a széllel, elszöszmötöl a könnyeivel, és emlékezik...
Sandomierz városáról óvatosan beszéljünk. Túl nagy itt a történelem...
Az egészen biztos, hogy Európa addig van, ameddig vannak ilyen főterek.
Vajon mennyi csöndet őrizget a ferences rendház idefent, a világ végén… És miféle csöndeket?
Lukas főhadnagynak egyfelől igaza van, másfelől egyáltalán nincsen igaza.
Senki ne gondolja, hogy a város nevének kimondása a legnehezebb feladat.
Lengyelország és a lengyel nemzet szíve közepe a kereszténység – egészen pontosan a katolicizmus.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.