Ismert, tavasszal az új, egyfordulós, a határon túli magyarokat is „magyarszámba” vevő, kisebb parlamentet létrehozó választási rendszerben a 2010-eshez hasonlóan újra kétharmados felhatalmazást kapott a kormányzásra Orbán Viktor, amit a kormányerők megfejeltek egy, az MSZP-t alapjaiban megrengető és a pártelnök Mesterházy Attila bukásához vezető fölényes EP-választási sikerrel (21 mandátumból 12), majd jött az ősz, ahol az összes megyében nyertek, a megyei jogú városokban pedig 3 kivételével fideszes jelöltek kezdhették meg a munkát októberben – Tarlós Istvánt sem tudta megszorongatni Budapesten a „videós Falust” Bokros Lajosra cserélő baloldali összefogás. A választási évet egyébként a Simon-botrány nyitotta: emlékezetes, Simon Gábor, az MSZP volt alelnöke külföldi számlákon bújtatott több százmillió forintot, aminek eredetéről nem tudott számot adni – ez is jelentősen hozzájárult a párt gyors összeomlásához.
A demokratikus terepen történt súlyos, háromszoros bukás után a baloldal új frontot nyitott, miután elvesztette eszközeit a multiérdekek féktelen érvényesítésére. Orbán Viktor kormányával ráadásul folytatódott a banki elszámoltatás – ennek részeként a devizatrükkök és az egyoldalú szerződésmódosítások világának lezárása, valamint a fair pénzintézeti világ megteremtése –, illetve azok az energiabiztonsági lépések – Paks, azeri gázprojekt, illetve az azóta bedőlt Déli Áramlat támogatása –, amelyek miatt a nyugati szereplők súlyosan sértve érzik piaci érdekeiket.
Az első idei jobboldali választási siker után máris megindultak a hazánkkal szembeni támadások. Az első ilyen azután kezdődött, hogy a sajtó fényt derített a Norvég Alapok forrásainak hátterére: Soros György csepegtetett szét Magyarországon mintegy 800 millió forintot úgynevezett civileknek. Miután a kormányzat jelezte, át kell vizsgálni a norvég pénzek felhasználását és az LMP szatellitszervezeteként emlegetett Ökotárs szerepét, Oslóban berendelték Jeszenszky Géza nagykövetet, Lázár János pedig a helyzet tisztázása érdekében azt követelte: rendben, akkor legyen minden nyilvános. Vélhetően nem ezt vette túlságosan is komolyan éppen Barack Obama amerikai elnök, amikor ezt mondta: „Magyarországtól Egyiptomig egyre inkább véget nem érő szabályozások és nyílt megfélemlítések veszik célba a civil társadalmat.” A kijelentést még számtalan, bizonytalan eredetű amerikai újságcikk követte az Egyesült Államokból.