Ismert, tavasszal az új, egyfordulós, a határon túli magyarokat is „magyarszámba” vevő, kisebb parlamentet létrehozó választási rendszerben a 2010-eshez hasonlóan újra kétharmados felhatalmazást kapott a kormányzásra Orbán Viktor, amit a kormányerők megfejeltek egy, az MSZP-t alapjaiban megrengető és a pártelnök Mesterházy Attila bukásához vezető fölényes EP-választási sikerrel (21 mandátumból 12), majd jött az ősz, ahol az összes megyében nyertek, a megyei jogú városokban pedig 3 kivételével fideszes jelöltek kezdhették meg a munkát októberben – Tarlós Istvánt sem tudta megszorongatni Budapesten a „videós Falust” Bokros Lajosra cserélő baloldali összefogás. A választási évet egyébként a Simon-botrány nyitotta: emlékezetes, Simon Gábor, az MSZP volt alelnöke külföldi számlákon bújtatott több százmillió forintot, aminek eredetéről nem tudott számot adni – ez is jelentősen hozzájárult a párt gyors összeomlásához.
A demokratikus terepen történt súlyos, háromszoros bukás után a baloldal új frontot nyitott, miután elvesztette eszközeit a multiérdekek féktelen érvényesítésére. Orbán Viktor kormányával ráadásul folytatódott a banki elszámoltatás – ennek részeként a devizatrükkök és az egyoldalú szerződésmódosítások világának lezárása, valamint a fair pénzintézeti világ megteremtése –, illetve azok az energiabiztonsági lépések – Paks, azeri gázprojekt, illetve az azóta bedőlt Déli Áramlat támogatása –, amelyek miatt a nyugati szereplők súlyosan sértve érzik piaci érdekeiket.
Az első idei jobboldali választási siker után máris megindultak a hazánkkal szembeni támadások. Az első ilyen azután kezdődött, hogy a sajtó fényt derített a Norvég Alapok forrásainak hátterére: Soros György csepegtetett szét Magyarországon mintegy 800 millió forintot úgynevezett civileknek. Miután a kormányzat jelezte, át kell vizsgálni a norvég pénzek felhasználását és az LMP szatellitszervezeteként emlegetett Ökotárs szerepét, Oslóban berendelték Jeszenszky Géza nagykövetet, Lázár János pedig a helyzet tisztázása érdekében azt követelte: rendben, akkor legyen minden nyilvános. Vélhetően nem ezt vette túlságosan is komolyan éppen Barack Obama amerikai elnök, amikor ezt mondta: „Magyarországtól Egyiptomig egyre inkább véget nem érő szabályozások és nyílt megfélemlítések veszik célba a civil társadalmat.” A kijelentést még számtalan, bizonytalan eredetű amerikai újságcikk követte az Egyesült Államokból.
A norvég hullámok után azért lassan a kormány maga is tett mára jól látható népszerűtlenségéért balsikerű, rosszul kommunikált döntéseivel, a tiltakozássorozat elindulásával tehát volt már mibe áramolnia a (politikai és pénz-) tőkének. Az első tiltakozásokat a július 20-án felállított, Szabadság téri német megszállási emlékmű robbantotta ki, szimbolikájában ugyanis széles körben elterjedt vélemény volt, hogy az Magyarországot felmenti a hazai zsidóság második világháború utáni sorsával kapcsolatban.
Október 21-én jelentette be Varga Mihály a netadó érkezését, illetve ahogy a kormány magyarázta, a távközlési adó kiszélesítését az internetes kommunikációra, amit az azonnali, több tízezres tiltakozási hullám hatására Orbán Viktor miniszterelnök vont vissza. Már az első kormányellenes megmozdulások szervezőbrigádjában és hangadói között ott voltak a levitézlett szocialisták emberei, illetve a Fidesz-székház rombolásában részt vevő, a hahás (Hallgatói Hálózat) rendezvényekről ismert „Bajnai-gárdisták”.
A kormányellenes tüntetéseken – állítása szerint „érdeklődőként” – felbukkant André Goodfriend, akit korábban az Obama-kijelentés kapcsán kéretett be a budapesti külügy (a bekéretés után néhány nappal Tóbiás József MSZP-elnök Goodfriend irodájában járt). Az USA budapesti külképviseleti irodavezetője ezt követően akkor került újra a híradások középpontjába, amikor egy, az októberi önkormányzati választásokat 4 nappal követő háttérbeszélgetésen kijelentette – amit később többször is módosítani, pontosítani kényszerült –, magyar kormányzati tisztségviselőket tiltott ki az Egyesült Államok korrupcióban való érintettség miatt. Ezt követően Goodfriendet megint bekérette a külügy, és a nyilvánosságot arról tájékoztatta, mindkét ország érdeke, hogy a korrupciós esetekre fény derüljön. Goodfriend akkor azt is elmondta, hogy egy gumijogszabály, egy amerikai elnöki proklamáció adja a kitiltás jogi alapját, azóta viszont bizonyítékokért, konkrétumokért többször is Horváth András korábbi NAV-alkalmazotthoz irányította a nála érdeklődőket, illetve egy 2 oldalas dokumentummal jelentkezett, amit Orbán Viktor később fecninek minősített. Horváth András, a NAV-botrány egy évvel ezelőtti kirobbantója kisvártatva egy tévéinterjúban viszont úgy fogalmazott: nincsenek konkrét bizonyítékai korrupciós esetekre.
Az André Goodfriend által elmondottak óta annyi biztos, hogy az USA-ból kitiltott 6 magyar egyike Vida Ildikó NAV-elnök, aki nemrégiben beperelte André Goodfriendet. Információkat kitiltása okairól az ígéretek ellenére ő sem kapott. Az amerikai nyomás újabb lökést kapott december elején, amikor az amerikai szenátus döntött Colleen Bradley Bell filmproducer budapesti nagyköveti kinevezéséről. Ekkor hangzott el John McCain republikánus szenátor szájából, hogy Orbán Viktor neofasiszta diktátor. Orbán a folyamatot összefoglalva ezt mondta: Magyarország „műveleti területté vált”.
A belpolitikai tiltakozások tüzére olaj volt még a KDNP által kezdeményezett és törvényként el is fogadott vasárnapi zárva tartás, a Kocsis Máté VIII. kerületi polgármester által a közvélemény elé tárt drogtesztjavaslat és a fizetős M0-s.
A tiltakozások a késő ősz és december folyamán mintha veszítettek volna erejükből, ám Budapest mellett számos vidéki és nem kevés külföldi városban is tiltakoztak egyes kormányzati intézkedések ellen, amit mindvégre igyekeznek kihasználni az Amerikából kalandos utakat bejáró pénzeket felhasználó, balliberális ellenzéki csoportok. Érdekes volna tudni, honnan értesülhetnek arról az USA-ban, amikor egy budapesti tüntetésen valaki McCain you are right (McCain, igazad van) táblával masírozik.
A következő év kezdetén minden ízében fontos és jelképes esemény lesz Angela Merkel budapesti tartózkodása februárban, ahol várhatóan véleményt formál az amerikai gazdasági expanziós törekvésekről is.
